KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Rózsa János: Kardos István (1942–2002)

• Tillmann József A.: Áriák alkonya Üvöltéstől operáig
• Korcsog Balázs: Opera + film = operafilm? Képzene
• N. N.: Híres operafilmek
• Térey János: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Harcos Bálint: A 78-as Szent Johannája [librettó]
• Kazovszkij El: Csábopera Kultuszmozi: Fassbinder Querelle-je
TELEVÍZÓ
• Vajda Judit: Ketrecbe zárt valóságok A Nagy Testvér és a többiek
• Vágvölgyi B. András: Big Bra Magyar valóságshow
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Hanyatt a jövőnek Velence
• N. N.: Az 59. velencei filmfesztivál díjai
• Muhi Klára: Filmet kell csinálnod! Velencei rövidfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Tizenegyféleképp 11'09''01 – Szeptember 11.
• Gelencsér Gábor: Ars multiplex Mike Figgis–portré
• Kriston László: Digitális szabadság Beszélgetés Mike Figgis-szel
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Az ördög éve Karlovy Vary

• Szíjártó Imre: Visszafogott himnusz a hazához Szlovén filmek
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A bot másik vége Marx József: Szabó István
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Pirandello-arzenál Jacques Rivette: Ki tudja…
• Muhi Klára: Múlt, félhomályban Erdély Dániel: Előre!
DVD
• Pápai Zsolt: Szélesvászon és egydimenzió Cecil B. DeMille: Tízparancsolat
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Véres vasárnap
• Bori Erzsébet: Szex és Lucia
• Pápai Zsolt: Jelek
• Ardai Zoltán: Gengszterek
• Vaskó Péter: Tudatlan tündérek
• Köves Gábor: A kárhozat útja
• Mátyás Péter: Milliókért a pokolba
• Herpai Gergely: 2020: A tűz birodalma
• Varró Attila: Aki bújt, aki nem
• Kovács Marcell: Mérges pókok

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

[librettó]

A 78-as Szent Johannája

Térey János

Harcos Bálint

Mundruczó Kornél rövidfilmje az öt epizódból álló (Bodó Viktor, Pálfi György, Schilling Árpád, Török Ferenc rendezte) Megálló záródarabja. A librettó szüzséjét Mundruzcó Kornél, Petrányi Viktória és Zsótér Sándor írta. A zeneszerző Tallér Zsófia.

 

1. A balesetnél, külső, nappal

 

Felfordult autóbusz, mint egy tehetetlen bogár kapálózik az égbe. A kerekek még mindig pörögnek. Milliárdnyi apró üvegszilánk szerteszét. Kiszakadt ülések és kiszakadt végtagok. Véres huzatok, véres huzatú emberek a véres székeken. Soknációjú embertörmelék a földön, az ablakon.

Véres képek. A sebesültek mintha modellt állnának. Furcsa, tájképszerű fotókhoz.

 

A busz nem annyira tört hátsó felében a 22 éves egy földön landolt széken ül, mintha utazna. A 45 éves tüdősérült, őrültül veszi a levegőt, nem tud beszélni. A 34 éves, akinek nem lett semmi baja üvöltözik, hogy jöjjön már valaki segíteni, a véres kezű 52 éves nő a busz hátsó ablakának támaszkodik, és fogja a hasát, ami nagyon vérzik.

 

Kicsit előrébb. Már gyűrődik a busz. Mint egy legyező. A fémrétegek egymásra csúszva. Az egyik ilyen résben a feleség és a férj összeragadva. A férfi sokkos állapotban, tulajdonképpen kipárnázta az alatta levő felesége a helyet, viszont ő dupla lábsérüléssel hever.

 

Még előrébb. A busz rettenetesen gyűrődött része. Ott fekszik a két hulla. Az egyiket felnyársalta a kapaszkodó korlát. A másiknak látszólag nincs semmi baja, de mégis meghalt.

 

Az egyik törészugban pedig egy kis szőke lány, a törékeny Johanna. Rettenetesen összetörve.

Érkeznek a mentősök, a baleseti helyszínelők, a tűzoltók. Hátulról kezdődik a mentés, előrefelé halad. Vezényszavak, utasítások. Együttműködő testek, amik adják az ágyat, vágják a ruhát, szelik a gézpólyát, hallgatják a szívet, emelik a magatehetetlen testeket, hordágyra, mentőbe. Jó pár ember már odaát van. Azokra húzzák a fekete nylonzsákot.

 

Minden olyan művi és kimódolt, a busz mellett beszélik, hogy mi történhetett. A mentősök vezetője mindig kérdezgeti a három darab mentőorvost, hogy mi a diagnózisuk. Ők olyan pontosan válaszolnak, hogy már-már elképzelhetetlen. Tiszta vészhelyzet. A buszról lehozott testeket egy illogikus figura (önkéntesek vezetője) figyeli, mindig arrébb tessékeli. Szikkadt száraz teste megfeszül. Talán a figyelemtől.

A kislányt alig bírják kihámozni. Szilánkos arca, vércsatakos haja. Úgy kitekeredett, hogy a mentősök csak óvatosan emelik egy speciális ágyra. Levágják róla a ruhát, már majdnem csupasz a kitekeredett kis teste. Fóliával borítják, hogy ne hűljön ki.

És viszik el a kislányt. A többi sebesült ott ül és ápolódik. És viszik tovább a kislányt, ezt a Johannát, élet és halál között, aki alig nyög, valószínűleg az utolsókat rúgja.

Mikor már Johannát is berakták a mentőbe, az autók ajtaja becsukódik, vijjogva elindulnak a kórházba. Távolodnak a vastag úton. Száguldanak, villognak.

 

 

2. A kórházban, műtőben, belső, nappal

 

Már szól a zene. Kenetteljes pátosszal. Mintha egy ócska opera kezdődne. Teljesen meghaladott forma csendül. Az autók begördülnek a kórházhoz. A zene egyre kiteljesedőbben hallatszik, ahogy szedik le a hullákat, ahogy a sebesülteket tolják különböző szobákba, műtőkbe. Tiszta, mint a balett. Az egyik folyosón Johanna egyedül marad. Már nincs körülötte a többi hordágy, csak őt tolják, a mentőorvosok vezetője és két másik mentőorvos. Be a műtőbe, ahol már asszisztensnők állnak. Földobják az ágyra, közben zene, egyre jobban, mikor is belép a műtőbe a kórházi orvos és mellette az önkéntesek vezetője. Még nem égnek a műtősfények, amikor lefújják az akciót!

Egy nagyszabású riadó volt csak az egész, amelyben a mentősök, a tűzoltók és a rendőrség felkészülhet hasonló helyzetekre. A sérültek valójában önkéntes baleseti áldozatok, akik azzal segítik a hatóságokat, hogy a balesetet szenvedő embereket imitálják, hogy rajtuk gyakoroljanak. Alakításuk megtévesztően pontos. Érezhetően munka van benne.

 

Innentől kezdve a film operává válik. A főorvos, aki az akciót lefújja, már dalban szólal meg. A felülő sebesültek, a feltámadó holtak is mind énekelnek.

 

RENDEZŐ

Az akció lefújva. Hullák, sebesültek!

Megszenvedtétek ezt a műszakot.

A szerepébe bárki belesülhet,

De ti ma is hihetők voltatok.

 

ORVOS

Nem volt rossz… Hordágyak helyükre tolva.

Szép munka volt, kedves barátaim.

Mindenki tette: bármi volt a dolga –

S nem hágtak át tisztük határain.

 

JOHANNA

Úgy hívnak városszerte: Kicsi Ász –

 

RENDEZŐ

Ha főszereplő kell, én rád fogadnék.

 

JOHANNA

Nem érted, ember, lassan kicsinálsz.

 

RENDEZŐ

Brillírozol önkéntes áldozatként…

 

Kvartett.

 

Kifent szikék. Csalódott orvostekintetek. Ők már nagyon műtöttek volna. Johanna magához tér. Mintha egy hosszú kómából ébredne. Nem jó az észheztérés.

 

JOHANNA

Csuklótörés.

 

ORVOSOK KARA

                            Ugyan. Zöldgally beforr.

 

JOHANNA

Egy szétzúzott vese.

 

ORVOSOK KARA

                            Kis kés, de jó kés. (késüket fenik)

 

JOHANNA

Az orrom…

 

ORVOS 1

                            Egy roncsolt orrcsont, babám.

 

JOHANNA

Egy megrepedt medence.

 

ORVOSOK KARA

                            Á, csekélység!

 

JOHANNA

Egy összepréselt lép.

 

ORVOSOK KARA

                            Egy lépre ment lép! (nevetnek)

 

ORVOS 2

Hétszentség, ezt nem élte volna túl.

 

ORVOS 3

                            Talán

Megússza, hogyha szépen tamponáljuk. (nevetnek)

 

Belép a vállficamos. Azt hiszi még mindig tart az akció. Baromira játssza azt a vállat. A kificamodottat. Sziszegve énekel.

 

VÁLLFICAMOS DAGADT (jön)

Segítség, jöjjenek, kiment a vállam…!

 

ORVOS 3

Azért vagyunk, kolléga, hogy hülyék

Miatt egész éjszaka talpon álljunk?!

Nem vetted észre: vége van, te seggfej. (orvosok nevetnek)

 

VÁLLFICAMOS DAGADT

Ja, tényleg vége?

 

ORVOS 1

                            Vége, mint a botnak.

 

Mikor már nem néz oda senki, Johanna egyedül ül. Magának énekel.

 

JOHANNA

Végem van. Már megint. Belehalok.

Ha itt ülök tovább, ezek megölnek…

Ajajajj, irgalom, édesanyám.

Hahó, halál. Mama, nézd, kész vagyok.

 

 

3. Kórházban, folyosón, belső, nappal

 

Johanna kimegy a folyosóra. Játékossága elmúlik. Ismét magára marad. Elindul. A zene tartja a Johanna-motívumot, a helyszínváltás ellenére egy áriában vagyunk benne.

 

JOHANNA (kiér a folyosóra, balettozik)

Ó, anyám, micsoda egy ólmos óra…!

Kislisszolok szépen a folyosóra.

 

(meglátja az ajtónyílásban Hulla 1-et és Hulla 2-t, beint nekik)

 

Szevasztok – itt van a két telezsák –,

Akartok ütközésből repetát…?

 

 

4. Kórházban, hullaház, belső, nappal

 

HULLA 2

Mi az, Johanna, koccantsalak állon?!

 

JOHANNA (Antigonésan)

Mért nem borul holtakra örök álom?

 

HULLA 1

Csak jobb meló, mint az újságkihordás.

A fekete zsáktól azért beszartam…

 

HULLA 2

Baszódj meg, bár maradtál volna benne

Végig, te galandférgek étke…!

 

HULLA 1

Kussolsz.

 

HULLA 2

Ha föltámadtam, jogom van ugatni! (Férjre és Feleségre mutat)

Nézd ezt a két reménytelen klimaxost,

Ők is pofáznak, példámat követve…

 

HULLA 1

Pont olyanok, mint két baszó bogár.

 

HULLA 2 (a mellkasát tapogatja, nehezen lélegezve)

Te faszszopó, a mellkasomra estél…!

 

HULLA 1

Előfordul ilyesmi – balesetnél;

Vonzasz, mint rendezőt a hatalom.

 

HULLA 2

Baszd meg anyádat a ravatalon!

 

Johanna odaér a mosdószetthez, ami ugyanabban a nagy térben van elhelyezve; miközben mosakszik, a férj és a feleség húzzák egymást.

 

FELESÉG

Miért csinálod mindig ezt a cirkuszt?!

 

FÉRJ

Ez is csak egy önkéntes baleset…

Olyan, mint az oltár előtt akármi.

 

FELESÉG

A kangörcs rád jön, nem hagysz koncentrálni.

 

FÉRJ

Ne kúrd föl az agyamat még te is!

Kikészített a kurva koccanás.

 

FELESÉG (fejével biccent Johanna felé)

Inkább lőnéd meg ezt a vézna kiscsajt…!

 

FÉRJ

Ezt a sápadt kis csontkollekciót?!

Nincs rajta hús, nem az én esetem.

Töltött galambra vágyom, anyukám.

 

 

5. Kórházban, folyosó, morfiumterem, belső, nappal

 

Johanna kimegy a hullaházból, újra a folyosóra, majd be a morfiumterembe. Magánya megnyugtató. Nagyária.

 

JOHANNA

Megszabadultam a sok sarlatántól,

Kibújtam a kifent kések közül.

Már ebből érzem: anyám karja ápol,

S engem választott Isten eszközül.

Itt egy ajtó, hová nyílik vajon?

Aha. Egy izgalmas kis rejtekajtó. (benyit a Morfiumterembe, odalép egy ládához)

Mi van benne…? Egy ládát fölnyitottam…

De hisz ez valóságos drogparadicsom,

Itt áll a kurva kábszer garmadával.

Ideje volna már egy kis cuccot benyomnom.

Földob talán a mézes morfium. (beszúrja)

Jöjj, véna, reccsenj, fürgén bökjön át tű!

Ömölj, te cucc, szakadj, te vérpatak! –

A pontot meglelem, és beleszúrok,

S átjárja testemet mesés anyag.

Se tű, se kémcső: egyik sem anyám,

De segít ezt az éjszakát kibírnom.

Betépek és befelé űrhajózom,

És gyorsan elfelejtem ezt a szart.

Elrugaszkodva a kopár lapálytól

Pehelykönnyű leszek, lebegek eloldva,

Különválunk, a rendező meg én,

A ruganyos föld felett ringatózom,

Szakasztott olyan vagyok, mint az ózon,

Olyan vagyok, akár az oxigén.

 

A Véreskezű nő jön. Ő a társulat leggonoszabbikja.

 

VÉRESKEZŰ NŐ (belép, meglátja Johannát; magában)

Na ez, bezzeg, föltalálta magát,

A kattant kislány. Anyja is lehetnék…

Ránézek és tudom, olyan jóféle,

Aki tátott szájjal nyeldesi az ondót. (fennhangon)

Jaj, kislányom, csak túl ne lődd magad,

Aranylövés után lazán bevarrnak

A nejlonzsákba, s annyi lesz neked.

Aztán se morfium, se fellépés, se gázsi.

Te anorexiás, mimóza gádzsi.

 

JOHANNA (már utazik)

Tessék már békén hagyni, néni, jó?

Abszolút jól vagyok…

 

VÉRESKEZŰ NŐ

                            De jó neked –

Nem fogsz te így miszlikbe menni, Hanna?

Még tönkreteszed itt magad nekem!

 

JOHANNA

Még te beszélsz, te püffedt arcú alkesz?!

 

VÉRESKEZŰ NŐ

Mit mondtál, kisanyám?!

 

JOHANNA

Csak szövegelsz a fölhasadt hasaddal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 10-13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2737