KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fal

Bársony Éva

 

Emil Canevet első nagyjátékfilmje olyan rendezőnek mutatja, akinek egyelőre erősebb a társadalmi érzékenysége, mint a filmes kifejezőkészsége.

Az utóbbi években a bolgár dokumentumfilm lépéselőnybe került, figyelemre méltó lendülettel kér szerepet magának a társadalmi önismeret, a valóságfeltáró vizsgálódás folyamatából. Ez a felerősödött közéleti érdeklődés érezteti hatását a korábban dokumentumfilmmel foglalkozó fiatal rendező játékfilmjében is. A nagy szándék azonban közepes megoldásban kelt életre. Illetve: életre csak néhány jelenetben kelt, jobbára túlságosan magán viseli egy eleve meghatározott elképzelés erőszakosságát. Jelenetezése emiatt sok esetben papírízű, az ellensematizmus jegyében.

Canev fiatal mérnökhőse színjeles egyetemi diplomával pottyan „az élet sűrűjébe”, és ott nem tud mihez kezdeni. Az elmélet fellegvárában kitűnően vizsgázott, egy építkezés gyakorlatának magasiskolájában emberileg megbukik, éppen az elmélet következetes végrehajtása miatt.

A film nem ott érdekes, ahol a legkritikusabbnak szánt jelenetei peregnek, ahol a munkások követeléseinek és a szűk látókörű és merev irányítás törvényes módon feloldhatatlan ellentmondásairól beszél a rendező. Igazán a film elégikus befejezése a hatásos. A fiatal hős gondolatban meghosszabbítható karrierje fakaszt fel egy sor keserű kérdést. Pályája ugyanis töretlen marad, sőt, felfelé ível! Csak a saját morális világképe és a világ morális követelményrendszere tört benne összeilleszthetetlenül ketté.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5936