KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/december
KRÓNIKA
• Zalán Vince: Rolf Richter

• Kovács András Bálint: Tarkovszkij szellemi útja Két világ között: a persona
• Eörsi István: Időm Gombrowicz-csal Naplórészletek
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Halálraítált viccek Jiddis filmek
TELEVÍZÓ
• Tillmann József A.: Kimondhatatlan, amint eltűnik vagy megmutatkozik Köz(bülső)játék

• Báron György: Az amatőrizmus diszkrét bája Negyedszázad független magyar filmjei
• Bakács Tibor Settenkedő: Jövőgyűjtés Intermediális Tanszék
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: A barbár jövő Ezredvégi fantázia
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Helsinki az egész világ Bohémélet
• Schubert Gusztáv: Kis kombinátorok A nagy postarablás
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Téli mese
• Báron György: Benzin, étel, szállás
• Koltai Ágnes: A navigátor
• Turcsányi Sándor: Micsoda csapat!
• Sneé Péter: Szűnj meg, Fred!
• Turcsányi Sándor: Fortress
• Sárközi Dezső: Bumeráng

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fortress

Turcsányi Sándor

Küldj egy jelet bentről: újabb anzix a rács mögül. A futószalagról ím legördül az egymilliomodik rabszállító. A többszörösen visszaeső (magyarán javíthatatlan) mozinézőnek kijár a halmazati büntetés. A végső szigor, mondhatnánk – ha nem tudnánk szinte biztosan jön ennél még sokkal rosszabb is.

Dutyidilink a jövőben, a közeljövőben játszódik. Alig húsz év múlva az Amerikai Egyesült Államokban fasizmus virágzik (ma a hülyeség). Kemény idők jönnek, földbe vájt szuper-büntetőintézetek gyűrűiben sínylődnek majd, kik megpróbálnak kibújni gyerekbeszolgáltatási kötelezettségük alól.

A vásznon látott rémségekhez három módon közeledhetünk. Irodalmiasan: a fent leírt műintézet Dante pokla. E szerint a néző már a film ötödik percétől halott, s fején szarvas-patás-szőrös, juj de csúnya filmkészítők korcsolyáznak. Rendőrtudományos módszerekkel: Minthogy ahol vagyunk, börtön, s annak mélybe rántó gyűrűi vannak; épp mint egy végbélnyílás, s mi élvezhetjük lehulló gyümölcseit. A harmadik – legjobb – közelítés a távolodás. Mert mi másra vágyni e helyt, mint a szökésre? Hosszú, piszkos, gyilkos munka, mialatt a hős elveszti hű társait. Nincs ez másként most sem. Vajon sikerül-e hőseinknek...? A leleményes és végtelenül eredeti pofák a szellőzőlerendezésen keresztül iparkodnak a szabad világ felé.

Inkább megosztom saját (ez alkalommal is prímán bevált) módszerem: mindig a sor legszélére kell jegyet venni. Majd elfelejtettem: mi a különbség Jean-Claude van Damme és Christopher Lambert, a két legutolsó börtöntöltelék között? (Christophernek még a szeme sem áll jól.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=622