KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabine, 7 éves

Farkas András

Árvalány bolyong Berlin utcáin, csalhatatlan érzékkel lel rá magányos vagy elveszett emberekre, s miközben minden árvaságra emlékezteti, szőke tündérként röpdös a mindennapok flasztere fölött, és csodálatos átváltozáson megy át: a szeretet gyermeki zsarnokából az érzelmi kisajátítás képtelenségét belátó „érzelmi demokrata” lesz.

Az állami gondozott (nevelőnője születendő gyermekére féltékeny) Sabine önkéntes hányódása, majd megtaláltatása, a kizárólagos szeretet lehetetlen mivoltának felismerését, ennek konfliktusait példázza, egyúttal a döntés és választás magányát, a hatványozott árvaságot s ugyanakkor azt, hogy le kell és le lehet küzdeni a kivetettség, a megalázottság érzetét. Ezzel Sabine szelíd kálváriája messze túlmutat a gyerekfilmeken vagy a könnygázhatású árvasztorikon, mert erkölcsi axiómaként hirdeti meg – nemcsak a gyerekeknek... –, hogy mindenki maga fedezze föl a maga univerzumát, hogy ne mások mondják meg, kicsoda ő; hogy maga kérdezhessen rá: ki látott engem... Így nem pusztán a hála érdemtelenül kötelező kényszere gyűrhető le, hanem a megértés nehéz képessége is elsajátítható. A Sabine... szép és „keserédes” mese a kölcsönös tolerancia megtartó hatalmáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6466