KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vírus

Takács Ferenc

Két jellegzetesen amerikai félelmet és foglalatukat, két filmközhelyet (elegánsabban: toposzt vagy mitotémát) gyúr egybe a film. Az egyik a félelem az inváziótól. Amerika szellemi, lelki és fizikai értelemben tiszta országnak tudja magát, ahová odakintről a legkülönfélébb ártó, bomlasztó és gyilkos erők igyekeznek alattomosan behatolni: hol a kommunizmus, hol a száj- és körömfájás (ez utóbbi állatbetegség kelet-európai húskészítmények alakjában), hol a Marsról érkező ufók, hol pedig a mindenféle egészségtelen és piszkos helyekről – Európából s méginkább Afrikából és Ázsiából – behurcolt alattomos betegségek.

A másik ilyen filmközhely: a titkos Hatalom Amerikában. Ez újabb keletű és merészen bíráló élű toposz, igazából a Watergate-ügy óta szalonképes. Lényege az, hogy a jámbor amerikai közhiedelemmel ellentétben a Hatalom (a CIA, az FBI, a Pentagon, még az Elnök is) titokban, a színfalak mögött, a demokratikus nyilvánosság számára ellenőrizhetetlen módon – az úgynevezett „amerikai érdekek” védelmében – a leggyalázatosabb dolgokat műveli, s ha érdeke úgy kívánja, akár honfitársai, derék és ártatlan amerikaiak elpusztításától sem riad vissza.

A félelmetes támadó ezúttal egy zaire-i eredetű halálos vírus, amely egy becsempészett majom szervezetében érkezik meg Amerikába, s kis híján végez egy kaliforniai kisváros lakosságával. Egy magányos orvos-hős (Dustin Hoffman) veszi fel a harcot a betegséggel, s közben tudomást szerez arról, hogy a szörnyű kórnak megvan az ellenszere, de a legmagasabb katonai körök – akik már rég birtokában vannak a vírusnak, amelyet titkos biológiai fegyverként kezelnek – úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről. Tábornok-képviselőjük (Donald Sutherland) még azt is kieszközli, hogy a katonaság által körülzárt városka lakosságát légicsapás útján likvidálják.

Ha mármost az eredményt, a két toposz egybegyúrásával készült filmet nézzük, azt kell mondanunk, hogy ismerős a tészta: a városka az utolsó pillanatban, a szokványos mennyiségű „idegtépő feszültség” után természetesen megmenekül, a betegek meggyógyulnak, a tábornokot letartóztatják, s a magányos orvos-hős is, miután megmentette elvált feleségét a biztosnak látszó haláltól, remélhet: a történtek után az asszony hajlandónak mutatkozik közös életük újrakezdésére. Mindezt szokványos eszközökkel, teljességgel kiszámítható módon, egy B-movie arcátlan profizmusával viszi vászonra a rendező (jóval laposabban, mint Az Androméda-törzs, amely a Vírusés a hozzá hasonló filmek – hatásos és emlékezetes műfaji előképe).

Viszont ez a közhelyes közhelytészta egyben szomorúan aktuális üzenet is, amelynek fontosságát a sztár-szereposztás, elsősorban a dolgot láthatóan komolyan vevő Dustin Hoffman és Donald Sutherland jobb ügyhöz méltó színészi játéka is aláhúzza. A filmhez ugyanis megtörtént eset szolgált alapötlettel: az 1976-ban Zaire-ben felfedezett (és az Afrikából érkező hírekben mostanában is szereplő) Ebola-vírust, amely mellett virulencia és halálos hatékonyság tekintetében a jelek szerint az AIDS labdába sem rúghat, egy majomszállítmány 1989-ben behurcolta az Egyesült Államokba, s csupán nagy szerencsével – és persze nagy titokban – sikerült megakadályozni, hogy a vírus ne kerüljön ki a Washington melletti (!) Restonban található trópusi állatkarantén falai közül. A Vírust alkotói a jelek szerint figyelmeztetésnek szánták: a megzavart őstermészet, a felborult ökológiai egyensúly, íme, bosszút áll, a pusztulás szörnyű látomásával inti alázatra a maga tudományos-technikai-közegészségügyi mindenhatóságában dölyfösen hívő Amerikát. Ez persze újabb közhely, de a film művi toposzai, szokványos megoldásai és palifogó izgalmai arra mindenesetre jók lesznek, hogy ez a figyelmeztetés mennél több nézőhöz eljuthasson.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=910