KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frost/Nixon

Forgács Nóra Kinga

Frost/Nixon – amerikai-brit-francia, 2008. Rendezte: Ron Howard. Írta: Peter Morgan. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Frank Langella (Richard Nixon), Patty McCormack (Pat Nixon), Michael Sheen (David Frost), Mark Simich (Hugh Hefner). Gyártó: Imagine / Relativity Media / Studio Canal / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

Akárcsak a George Clooney-féle Good Night, and Good Luck esetében, a televízió szerepének analízisére ezúttal is a huszadik századi amerikai történelem jelentős politikai botrányainak egyike ad apropót. Az amerikai CBS csatorna (h)őskorát felidéző és a McCarthy szenátor elleni médiacsatának korhűen fekete-fehérben emléket állító Clooney-film tévés hősöket teremtett, és a hamis politikai propaganda leleplezésének, valamint az alkotmányosság védelmének etikai súlyát állította a figyelem középpontjába. Ron Howard más céllal nyúlt (A királynő forgatókönyvét is jegyző) Peter Morgan komoly sikereket aratott Forst/Nixon című színpadi drámájához.

Howard adaptációja David Frost brit médiasztár Nixon elnökkel készített interjúsorozatának eseménytörténetét meséli el, az egyik oldalon Frost rendhagyó, látszólag anyagi bukásra ítélt médiavállalkozását és stábja szakmai ambícióit, a másik oldalon a Watergate-botrányon elvérzett elnök belső értékválságát bemutatva. A rendező a tisztán játékfilmes történetmondást dokumentarista eszközökkel dúsítja, a „show” két hőse, Nixon és Frost emberi drámáját pedig a határozott állásfoglalás igénye nélkül ábrázolja, megőrizve figuráival szemben az egészséges ambivalenciát. A médiareflexiót új szemponttal gazdagítja, a közvetített közelképben ragadva meg a televízió hatásának titkát: nem Nixon nyilvános vallomása, hanem öngyűlöletet sugárzó arcának háztartások millióiban megjelenő képe fog a nézők emlékezetébe vésődni.

Ezek a vonások a film legfőbb erényei, és hatásának legfőbb próbakövei is egyben, mivel a hős-ellenhős pólus lassú felszámolása és a dokumentarista keret megnehezíti a nézői azonosulást, a Nixont (mégoly jól) alakító Frank Langella arcáról készült közelik pedig semmiképpen nem tudják helyettesíteni Nixon arcának premier plánjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9639