KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gianni és a nők

Vajda Judit

Gianni e le donne – olasz, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Írta: Gianni de Gregorio és Valerio Attanasio. Kép: Gogo Bianchi. Zene: Ratchev és Carratello. Szereplők: Gianni di Gregorio (Gianni), Valeria de Franciscis (Anya), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Elisabeta Piccolomini. Gyártó: Isaria Productions / BiBi Film / RAI Cinema. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 90 perc.

A rendezői pályát a 2008-as Vénasszonyok nyarával közel hatvanévesen megkezdő olasz Gianni Di Gregorio (mellesleg a Gomorra című maffiatabló társ-forgatókönyvírója) mintha már eddigi két direktori munkájával egy határozott szerzői életművet építgetne. A kényszerből „háztáji” idősek otthonát (pontosabban kizárólag idős nénik otthonát) nyitó öreglegény története után az alkotó ismét a nők bűvkörében mozog – csak a nem éppen nézőcsalogató kilencvenen felüli mammák után ezúttal mindenféle korosztály előkerül.

A Gianni és a nők főhősét ugyanis (akit az előző filmhez hasonlóan a rendező maga játszik) körülveszik a lányok-asszonyok: lányán és feleségén kívül ott van még 95 éves, meglehetősen kezelhetetlen anyukája, az őt ápoló bájos bejárónő, a szomszédban lakó csábító kutyatulajdonos és a mindenféle rendű és rangú barátnék. Gianni élete pedig nem szól másról, mint hogy őket kiszolgálja és körülugrálja. Hogy ez lehetne fordítva is, arra egy barátja megjegyzése ébreszti rá a férfit, aki ettől kezdve mindent elkövet, hogy a helyzet megváltozzon, ám ez csak nem akar összejönni.

A kissé széttartó és helyenként enyhén irritáló Vénasszonyok nyara után a Gianni és a nők sokkal inkább közönségbarát darab, mely miközben az alkotói oeuvre-t építi, azért elsősorban megmarad könnyed komédiának olyan klasszikus vígjátéki szituációkkal, mint a potya pásztorórában – mindhiába – reménykedő öregurak, a sokat ígérő randevúra malomkeréknyi virágcsokorral érkező, ám végül hoppon maradó hős, vagy az elcserélt italtól véletlenül az eszméletvesztésig bóduló férfi esete. Gianni Di Gregorio alkotása (melyben sokatmondó, hogy a karakterek és az őket megformáló színészek keresztneve minden esetben megegyezik) emellett könnyedén és szellemesen beszél öregségről, öregedésről és vágyakról, ráadásul olyan imádnivaló a befejezése, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10677