KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/augusztus
CANNES
• Schubert Gusztáv: Kóbor lelkek Cannes
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
• Nánay Bence: Az utolsó szürrealista Weerasethakul stílusa
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Tisztább ambíciókkal Beszélgetés Kőrösi Zoltánnal
HOPPER
• Nevelős Zoltán: Nincs esélyed Dennis Hopper, a filmrendező
• Kubiszyn Viktor: Az őrület csúcsain Dennis Hopper, a színész
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Halálkamaszok Pier Paolo Pasolini: Utcakölykök
VAD KÖLYKÖK
• Orosdy Dániel: Pokolfattyak Vad kölykök a mozivásznon
• Alföldi Nóra: A lányok nem sírnak
ISKOLAFILM
• Sepsi László: A katedra árnyéka Tanárok filmen
• Barkóczi Janka: Tanult reménytelenség Magyar iskolafilmek
AKCIÓMOZI
• Géczi Zoltán: Tekerd vissza, haver! A ’80-as évek akcióhősei
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élményközvetítés Kommentátorok a focivébén
HATÁRSÁV
• Palotai János: Filmfestmények Kovásznai-kiállítás
KRITIKA
• Gyenge Zsolt: A ragaszkodás kórképe Patrice Chéreau: A hajsza
KÖNYV
• Varga Zoltán: A Hitchcock-vászon titkai Hitchcock – Kritikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rossz vér Thomas Cobb: Crazy Heart
• Pápai Zsolt: Delirált remény Scott Cooper: Őrült szív
MOZI
• Pápai Zsolt: Hét perc a Mennyországban
• Varró Attila: Mr. Nobody
• Kolozsi László: Élek és szeretek
KRITIKA
• Szabó Noémi: Alkonyat 3: Napfogyatkozás
MOZI
• Vajda Judit: Kéjjel-nappal
• Forgács Nóra Kinga: Szívrablók
• Vörös Adél: Nagyfiúk
• Zalán Márk: Levelek Júliának
• Sepsi László: A Szupercsapat
• Roboz Gábor: Az utolsó léghajlító
KRITIKA
• Baski Sándor: A kilencedik légió
MOZI
• Barkóczi Janka: Bűn és büntetlenség
DVD
• Pápai Zsolt: Halálos tézis
• Sepsi László: Marsbéli krónikák I–III.
• Alföldi Nóra: Két kopper
• Varró Attila: Gyilkosok szentélye

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Levelek Júliának

Zalán Márk

Letters to Juliet­ – amerikai, 2010. Rendezte: Gary Winick. Írta: Jose Rivera, Tim Sullivan. Kép: Marco Pontecorvo. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Amanda Seyfried (Sophie), Gael García Bernal (Victor), Vanessa Redgrave (Claire), Franco Nero (Lorenzo). Gyártó: Summit. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.

 

Bor, szerelem, Itália. Ezzel a három szóval könnyen össze lehet foglalni Gary Winick újabb romantikus művét, mely friss példája az amerikai filmgyártás kitartó Olaszország iránti rajongásának (Napsütötte Toszkána), valamint a műfaj manapság divatos irányzatának, miszerint nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály (jelen esetben Vanessa Redgrave képviseletében) tagjai is lehetnek szerelmesek. A heves érzelmekre és az egymást követő közhelyekre épülő film mindkét generációhoz igyekszik szólni, miközben végigkalauzolja őket a mediterrán ország talán legszebb tájain, és felsorakoztatja az ott élők valamennyi sztereotípiáját. Sophie, egy neves New York-i magazin írónője férjével Veronába utazik kikapcsolódni, ám a fiú munkamániája miatt több időt töltenek külön, mint együtt. A várost járva döbbenten veszi észre, hogy összetört szívű szerelmesek tucatjai hagyják bánattal teli üzeneteiket a világhírű dráma hősnője, Júlia házánál, amikre kedélyes helybéli asszonyok reagálnak. Mikor Sophie egy ötven évvel korábban írt levélre bukkan, úgy dönt, válaszol rá, nem is sejtve, hogy ezzel nemcsak mások, hanem saját eddigi életének menetét is egészen más irányba tereli.

A Levelek Júliának kicsit olyan, mintha lelkes, ám tapasztalatlan szakácsok készítenének olasz ételeket a vendégek számára. A hozzávalók megvannak, a végeredményt fel lehet szolgálni, de eredeti, maradandó ízeket nem tudnak kreálni. A közönség pedig tudja, hogy mire számíthat: mindenre, ami a műfaj kedvelőinek igényeit kielégíti, másra nem. Ezt a film maradéktalanul teljesíti, hiszen története végtelenül egyszerű, és előre megjósolható, a karakterek sablonosak, mindegyik olasz folyékonyan beszél angolul, a filmvégi erkélyes, Shakespeare klasszikusát idéző jeleneténél didaktikusabbat pedig aligha találunk a zsáner történetében. Mindezek mellett a lassan hetvenes éveit taposó Franco Nero belépője legalább emlékezetesre sikeredett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10259