DVDSzirmok, virágok, koszorúkGelencsér Gábor
Magyar,
1984. Rendezte: Lugossy László. Szereplők: Cserhalmi György, Grazyna
Szapolowska, Jiří Adamira, Boguslaw Linda, Őze Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti
Digitális Archívum és Filmintézet. 102 perc.
Lugossy
László életműve mindössze három egészestés játékfilmet számlál, ezek azonban
egytől-egyik igen kimunkált, súlyos darabok. Az immár harminc éve készült
legutóbbi opus, a Szirmok, virágok,
koszorúk miközben magán viseli a korszak szellemiségét, a mai nézőt is
megszólító, drámai erejű alkotás.
Az
1848–49-es szabadságharc bukása után játszódó történet a hetvenes–nyolcvanas
években népszerű történelmi analízisek sorába tartozik. E filmek a jancsói
absztrakt parabolák és a Várkonyi-féle romantikus-kalandos történelmi filmek
között helyezkednek el: kevésbé stilizáltak, noha témájukkal erős aktuálpolitikai
áthallásokat fogalmaznak meg; a hiteles miliők és karakterrajzok önértékükön is
sodró erejű történeteket mesélnek el, amelyeknek ugyanakkor távlatos gondolati
tartalmuk van. A Szirmok… témájához kapcsolható
filmekkel illusztrálva mindezt, a Szegénylegények
és a Kőszívű ember fiai szélső pólusa
közti tartományt kell magunk elé képzelnünk, ahol a kevésbé radikális
formavilágú, közéleti érdeklődésű alkotók az apályos szellemiségű jelen helyett
a múltban keresnek közéleti indíttatású, súlyos erkölcsi kérdéseket felvető
drámai történeteket.
Lugossy
filmje bővelkedik a bukott forradalom és szabadságharc utáni választások
igencsak aktuális, a kádári konszolidáció által újratermelt dilemmáiban.
Elfogadni a demoralizáló passzivitást, pragmatista módon megalkudni, avagy
hinni egy újabb felkelés lázálmos eszméjében? – 1849 és 1956 (vagy 1968) után
egyaránt fogas kérdések. A film mai (újra)nézői talán kevésbé fogékonyak e
párhuzamokra, ám ami ezek nélkül „marad” a filmből, az önmagában, a történelmi
keretek, illetve az általánosítható emberi magatartások kontextusában is épp
eléggé megrendítő és elgondolkodtató, s ez a vállalkozás időtállóságát
bizonyítja. Jól felépített történet, érdekes karakterek, kitűnő színészi
alakítások, míves képi világ, pontosan dekódolható szimbolika – a nyolcvanas
évek hagyománytisztelő akadémista irányzatának legfőbb értékei sűrűsödnek össze
Lugossy László filmjében.
Ám
hogy a rendezőnek volt érzéke a bátrabb stilizációs formák iránt is, azt az
extra tartalom közt helyet kapó egyetlen Balázs Béla Stúdióban forgatott
kisjátékfilmje, az 1968-as Különös
melódia bizonyítja Karinthy Frigyes abszurd groteszk írói világának ihletett
adaptációjával.
Extrák: Lugossy
László: Különös melódia (BBS, 1968)
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 11 átlag: 4.64 |
 |
|
