KritikaFérfikorHétköznapi férfiak hétköznapjaiKolozsi László
Politzer Péter vágó első egészestés rendezése képes újat mondani a férfilétről.
Az egyik legnevesebb amerikai forgatókönyvírás
guru szerint, annak a forgatókönyvnek, ami nem a hős életének legfontosabb
időszakát meséli el, nem sok értelme van. A forgatókönyvnek a hős legfontosabb
egy hetét, de ha lehet, ragaszkodva Arisztotelészhez, nem is ilyen hosszú
időszakot, hanem csak egy sorsdöntő napját kell elmesélnie. Azt a drámai
időszakot, amikor a hős belátóképessége és a körülmények oly módon ütköznek,
hogy abban felvillan valami mélyen és megrázóan tragikus. Azt a pillanatot kell
megmutatnia, amikor a főszereplőnek úgy kell döntést hoznia, hogy nem is sejti,
mi fog történni, mert nem látja át a feltételeket.
Politzer Péter három
karakteres, letapogatható háttértörténettel rendelkező férfihősének ugyan nem a
legfontosabb napját látjuk, ugyanakkor a film a Robert McKee és Arisztotelész
támasztotta feltételeknek egyebekben megfelel. Ugyanis a szereplők mindenképpen
sorsfordító vagy sors egy szakaszát vagy egészét meghatározó, azt lezáró
eseményeket élnek meg a kissé komótosan haladó fekete-fehér epizódokban. A
három férfihős három életkort és három életstációt jelenít meg: az önállóságot
próbálgató gyermekkort, a középkorú nagybőgős kamarazenész a házasság krízisét
éli át, az öregember, a külsejére még kilencvenegy évesen is adó fotográfus az
időskori magányét, az egyedül maradottak csöndes rémületét. Mintha Gustav Klimt
Három életkor című festményének
mozgóképes férfi-verzióját látnánk, egy-egy életút jellegzetes napját.
Stációkat, melyek elvezetnek valamiféle megoldáshoz, az életszakasz
lezárásához, de ezekben a stációkban nem elsősorban a beszűkült belátóképesség
vagy a körülmények összjátéka nyilvánul meg, hanem a karakter. Elég sokat
megtudunk a férfihősök hátteréről, vagy azért, mert a drámai szituációk
egyértelművé teszik, mi történt velük, vagy azért, mert a maga szereplő mondja
el, mi és hogyan esett meg vele. Ez utóbbira a példa a fotós, Szipál Márton,
aki mindvégig monologizál, elbeszéli az életét (álnév mögé bújva ugyan, de időnként
érezhetően a saját életét idézi fel): különösen tragikus házasságát a jeles
zongoristanővel, akinek mintegy vigaszképpen, kárpótlásképpen hamisított
lemezeket, és ezekekkel a hamisított lemezekkel ért el, nem sokkal a halála
előtt, a feleség hamis – kettőjüknek a sorscsapás elviseléséhez erőt adó –
sikereket. A színházban játszó remek zenész, Frank – a jazzbőgős Vass Péter
alakítja – krízise nem ilyen megrázó: kizárja magát a lakásból, nehezen indul a
napja. Róla egy a gyerekekre vigyázó nagyival folytatott beszélgetésből derül
ki, hogy félrelépett, majd később egy barátjával folytatott beszélgetésből az
is, kivel. A bőgős epizódjai olykor annyira suták, mint maga a bőgős. Ám éppen
a jelenetek és magának a bőgősnek a sutasága az, ami megfogja, a történetre
érzékennyé teszi a nézőt.
Ez az abszolút hétköznapi
hős, akitől távol áll minden beképzeltség, minden kivagyiság, a korai Szabó
filmek naiv hőseire, illetve a rendező Politzer Péter vágta némely film
hétköznapi hősére, a Hajdu Szabolcs filmek hőseire emlékeztet. A valóságtól
legelemeltebb, legköltőibb, mindenképpen az anyukája balesete miatt egyedül
maradó, az első szerelemszerűségbe belezuhanó kisfiú, Samu néhány epizódja.
Fischer Samu a vélhetően improvizatív jelenetekben érettebbnek tűnik, mint az
idősebb férfiak, és bár a három karakter külsőre, minden szempontból nagyon
különböző, mintha valamiféle előképét adná az örök és változtathatatlan
férfihibáknak is. Éppen ettől a zavarba ejtő zárlattól olyan különös és erős
film a Férfikor, lesz több
egyszemélyes szkeccsfilmnél. Samu jelenetein keresztül lehet megérteni, mi is
lehetett egyik legtöbbet foglalkoztatott vágónk szándéka, amikor ezt a filmet
megrendezte: arról szólni, ami a férfijellemben megváltoztathatatlan, ami
állandó, és időtlen. És ebből a szempontból Politzer filmje rokona az egy fiú
sorsát éveken át követő Richard Linklater különleges biográfiájának (amire a
cím nem is túl halványan utal), a Sráckornak.
FÉRFIKOR - magyar, 2017. Rendezte
és írta: Politzer Péter. Kép: Kósa Péter. Zene: Chris Allan Todd. Vágó:
Politzer Péter. Producer: Angelusz Iván, Ferenczy Gábor. Szereplők: Szipál
Márton (Dezső), Vass Péter (Frank), Fischer Samu (Samu), Esztergályos
Cecília, Bodó Antónia, Keres Emil. Gyártó: Katapult Film. Forgalmazó: Cirko
Film Kft. 78 perc.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|