KritikaSötétbenGermán anyaSchreiber András
Fatih Akin vérbeli,
többrétegű társadalmi krimit készített, amiben épp csak érzékelteti a
multikulturális Németország problémáit, de a hangsúlyt egészen máshová helyezi.
Fatih Akin a török-német
(esetleg német-török, és tágabban a másodgenerációs bevándorlók leszármazóiból
álló) filmesek – és persze, a legújabb német film – első számú fenegyereke, aki
hol súlyos (Villanás az egész, Fallal szemben, A másik oldalon), hol könnyedebbre hangolt filmekben (Soul Kitchen, Tschick) húsz éve mutatja meg, milyen a multi- és transzkulturális
társadalom, hol és miért árnyékolja be az élet szépségeit a kisebbségi lét, milyenek
a beilleszkedés nehézségei, és miből fakad a transzkulturális generáció
identitásválsága.
Mindezt sosem
erőltetetten, direkt (társadalom)politikai célzattal teszi. Akin számára
ugyanis a multikulturális társadalom nem valami új- és idegenszerű dolog, török
bevándorlók hamburgi gyermekeként ebbe született bele, s mint minden hiteles
alkotó ember, arról mesél, amit ismer. Ennek megfelelően Akinnál a hangsúly nem
a németek és a bevándorlók (tágabban: Nyugat versus Iszlám) látszólag
kibékíthetetlen ellentétein van, hanem leginkább a haladáspárti és a
hagyományok tiszteletére épülő társadalmi formák kollíziójára helyeződik. A
hagyomány (feszítő és sokszor szélsőséges) ideológiáiba pedig a modern nyugati
életformával sok esetben szemben álló török tradíciók is beletartoznak (Fallal szemben, A másik oldalon). S hogy
teljes legyen a kép, a forgatókönyvíró-rendező a modern életformákból is eredő
veszélyekről sem feledkezik meg: debütfilmje, a Villanás az egész (1998) börtönviselt török főhőse hiába akarna új
életet kezdeni, barátai (főleg a szerb Bobby) értetlenül állnak a tisztességes
polgári lét iránti vágya előtt.
A legújabb Akin-mozi, a Sötétben is többrétegű társadalmi krimi.
Érintőlegesen foglalkozik a bevándorlás Európát megosztó kérdésével, de ezt is
csak a folyamatos és egyre megosztóbb nagypolitikai polémiák miatt érezhetjük
így, mivel Akinnak esze ágában sincs állást foglalni a kérdésben – legalábbis
ami a filmet illeti –, a török-német rendező továbbra is tartja magát ahhoz,
hogy a nagyvárosi létben a multikulturális identitás adottság. Ez még akkor is
igaz, ha a filmet záró inzertben tudatja a nézővel a tényeket: 2000 és 2007
között a Nationalsozialistischer Untergrund nevű német szélsőjobboldali
terrorszervezet nyolc török és egy görög bevándorlót, valamint egy rendőrnőt
gyilkolt meg és számos egyéb merényletet és bankrablást követett el. A 2011 és
2013 között felszámolt NSU célja eleve az volt, hogy erőszakkal tisztítsa meg
Németországot az „idegenektől” – a szervezet beemelése a történetbe viszont a
historikus hitelességet, és nem a politikai manifesztót szolgálja. Mert ha a
politikai, és nem a humanista állásfoglalás lett volna Akin célja, akkor
könnyen csorbul a szándék: lám, a Wilkommenskultur kitermelte a
befogadáspolitikát elutasító radikálisokat, a nyitottság természetes velejárója
a szélsőséges népharag, a nemzettest védekező mechanizmusa létrehozza a
pusztítósejteket, és egyéb orbitális – de a tényeket egyáltalán nem mellőző –
lózungok.
A helyzeti adottságokból
kiinduló Akin nem aktuálpolitikai és ideológiai alapon foglalkozik a bevándorlással,
a Sötétben esetében semmiképp. Nem az
a fontos, hogy ki honnan jött, mert ott van és kész. Legyen hasznos vagy
haszontalan tagja a német társadalomnak, egyre megy, ha éppenséggel ő az
áldozat. A Sötétben kurd-török-német
drogdíler bűnözője, Nuri Sekerci (Numan Acar) leülte a büntetését,
megházasodott, gyermeke van és – mivel üzleti tanulmányokat folytatott a
börtönben – adótanácsadással és fordítással foglalkozik, más bevándorlóknak
segít eligazodni a német bürokráciában. Őt és ötéves kisfiát végzik ki a
szélsőségesek – szögbombát helyeznek el a férfi hamburgi irodája elé. Persze
ebben, és a folytatásban komoly a (bevándorlás)politikai töltet, de Akin nem
éri be egyszerű „ki tette” sztorival. Okosan három nagyobb fejezetre osztotta a
filmjét, az egyes epizódokat amatőr családi videókkal vezeti fel,
börtönesküvőtől a tengerparti családi idillig. A második ilyen fejezetválasztó
videónál kapcsol a néző, hogy a politikai kriminek induló film fókuszpontjában
nem a merénylet és annak politikai háttere, hanem sokkal inkább a gyász áll, és
a család elvesztése a legsúlyosabb témája a lineárisan elmesélt, de
meglehetősen összetett filmnek.
A tárgyalótermi résznél
persze még mindig erőteljesek a politikai kicsengések. Ebből a szempontból Akin
a brutális felvezetést árnyalja, mutatja a visszájáról, amikor a merénylet elkövetésének
gyanúját a vallási fanatikusokról és különböző bevándorló csoportok bűnszervezeteiről
minden kétséget kizáróan áttereli a nemzeti radikálisokra. Sőt, távlataiban a
politikai felhangok nem állnak meg a multikulturális társadalom kérdéseinél,
Akin áttételesen azt a kérdést is feszegeti, hogyan birkózhatnak meg a
demokráciák a politikai szélsőségesekkel, akik egyszerre célozzák meg a
demokrácia intézményeit, és ha a szükség úgy kívánja, bújnak ezek mögé. Ám
miközben az első két fejezetben – hol részletesebben, hol érintőlegesen –
számos társadalmi jelenséget, csoportot és figurát felvezet, egyre
erőteljesebben összpontosít valódi témájára és kulcsszereplőjére. A Sötétben főszerepére sikerült megnyernie
a germán női archetípus (ha létezik ilyen egyáltalán) legmarkánsabb kortárs
színésznőjét, Diane Krugert. Noha nemzetközi színésznő (gondoljunk csak a Trója Szép Helénájára vagy a Becstelen Brigantykra, amelyben nem mellékesen
német színésznőt alakít) és ez az első igazi német filmje, nem csupán a
nemzetközi forgalmazás szempontjából tökéletes választás: megjelenésében is
hiteles, márpedig Akinnak igazi német nőre volt szüksége. Merthogy a Sötétben társadalmi krimije mögött komoly
nő- és családdráma húzódik, ami működhetett volna fordított felállással is
(német férfi, török asszony) vagy etnikailag teljesen homogén színészgárdával
is. Csakhogy Akin humanista állásfoglalása szerint az egészséges és szerető
család lényege nem a származás alapján vett homogenitás, hanem az egészséges
szeretet, viszont mindez a többségi társadalomhoz tartozó néző számára
érthetőbb, ha az anya ránézésre is német, az apa ránézésre is „idegen”,
gyermekük pedig bármelyik lehetne.
Akin nem először
teremtett érdekes nőfigurát, elég a „Szerelem-Halál-Gonosz” trilógia első két
darabjára gondolni (Fallal szemben, A másik oldalon), így aztán nem meglepő,
hogy a trilógiát akár mintegy összegző műként is felfogható Sötétben középpontjában a német nő,
valamint a családalapításhoz vezető szerelem, a család széthullásához vezető
halál és gonosz áll. Ha a Sötétben
társadalmi kriminek álcázott családi dráma, akkor a fejezeteket elválasztó
családi videók kiemelt szerephez jutnak. Elsődleges szerepük nem az, hogy
felvezetik és tagolják a film három, egyébként teljesen összetartó egységét –
az csak alibi. A film színészeivel forgatott, amatőr kiállású „házivideók” ráerősítenek
a személyességre, a családi idill bensőséges pillanatai az empátia kiváltásának
eszközei, ahogy a kis Rocco is nem sokkal a halála előtt az „empátia” szót
betűzi szüleinek. A beleérző képesség teljes hiányának nem kevés köze van a
szélsőséges erőszakban kicsúcsosodó szélsőséges nézetekhez: akiben nincs semmi
empátia, abban nincs könyörület. Ebből a szempontból szerencsésebb lett volna,
ha a forgalmazó nem az angol fordított címet (In The Fade), hanem az eredeti Aus
dem Nichts-t („A Semmiből”)
ülteti át magyarra. Mert Akin filmjében ebből a lelki Semmiből táplálkozik a
Minden halálát okozó ostoba gonoszság.
Kézenfekvőbb címmagyarázat,
hogy egy pillanat alatt megsemmisülhet a családi idill (mintegy a semmiből
érkezik a baj). Persze érthető és kifejező az angol/magyar cím is: akármi
történik is, aki elvesztette a családját, annak az élete örökre megváltozik,
leoltották a villanyt. Hosszú távon nem elégítheti ki semmilyen igazságtétel. Ennek
a felismerésnek a felkavaró érzékeltetéséhez kellett Akinnak egy hamisítatlan
germán anya, no meg ahhoz a mélyen humanista, a valódi áldozatok pártján álló
üzenethez, hogy senkinek semmiféle hit vagy eszme nevében nincs joga kioltani
egy gyermek életét.
SÖTÉTBEN (Aus dem Nichts) –
német, 2017. Rendezte és írta: Fatih Akin. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Josh
Homme. Szereplők: Diane Kruger (Katja), Denis Moschitto (Danilo), Numar Acar
(Nuri), Samia Muriel Chancrin (Birgit), Johannes Krisch (Haberbeck). Gyártó:
Bombero International / Macassar Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 106 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
