KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
   2019/szeptember
CINÉMA GODARD
• Ádám Péter: Mestervágás első kardcsapásra Kifulladásig: egy kultuszfilm születése – 1. rész
• Bikácsy Gergely: Ugróiskola Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe
KÁDÁR-KORI CENZÚRA
• Szekfü András: Egy problémás film Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Báron György: Megint Tanú Kádár-kori filmcenzúra: A tanú
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: Viharok és Hitchcock-seregélyek Beszélgetés Almási Tamással
• Soós Tamás Dénes: „Ez már a Family Guy-generáció” Beszélgetés Hartung Attilával
• Margitházi Beja: Szinkrontolmács Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás
• Kovács Ágnes: Palaszürke égbolt Színdramaturgia: Magasiskola
MŰFAJOK ÉS MÉMEK
• Varró Attila: Az önző mémek Zsánerfilmek tipológiája
KÉPREGÉNY-ÉLETRAJZOK
• Kránicz Bence: Szorongó biciklisták Raoul Taburin
• Demus Zsófia: Fénykép az életrajzban Képregény legendák: Photographic: The Life of Graciela Iturbide
ARCHIVÁLT TÖRTÉNELEM
• Barkóczi Janka: Nem öregszenek Archív felvételek újrahasznosítása
• Zalán Márk: Katonák voltak They Shall Not Grow Old
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Maguknak köszönhetik Új raj: J.C. Chandor
FILM + ZENE
• Déri Zsolt: Nico nem akar ikon lenni Nico, 1988
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Családi kríziskatalógus Karlovy Vary
• Schreiber András: Öt nem túl könnyű darab Sehenswert/Szemrevaló
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Az adó Paradicsoma Az amerikai birodalom bukása
STREAMLINE MOZI
• Lichter Péter: Alvajárók a villamoson Anima
• Szabó Ádám: Add át magad a táncnak! Too Old to Die Young
MOZI
• Baski Sándor: Góliát
• Pazár Sarolta: Egy herceg és egy fél
• Fekete Tamás: Út a királyi operába
• Varró Attila: A bűn királynői
• Pethő Réka: Ugye boldog vagy?
• Alföldi Nóra: Lázadók
• Rudolf Dániel: Velence vár
• Kovács Gellért: Jó srácok
• Barkóczi Janka: 100 dolog
• Lichter Péter: Aki bújt
• Huber Zoltán: A tűzön át
• Benke Attila: Halálos iramban: Hobbs & Shaw
DVD
• Pápai Zsolt: Fargo
• Nagy V. Gergő: Ha a Beale utca mesélni tudna
• Vajda Judit: Életrevalók
• Fekete Martin: Egy gazember halála
• Benke Attila: A nyakék nyomában
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ugye boldog vagy?

Pethő Réka

Das melancholische Mädchen – német, 2019. Rendezte és írta: Susanne Heinrich. Kép: Pákozdi Ágnes. Zene: Mathias Bloech és Moritz Sembritzki. Szereplők: Marie Rathscheck (Lány), Yann Grouhel, Markus Nechleba, Nicolo Pasetti, Alexander von Hugo. Gyártó: DFFB / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 80 perc.

 

Amikor a túlgondolt irónia addig csűri-csavarja bemutatott alaphelyzetét, hogy fordul egyet saját tengelye körül, és már inkább érezzük úgy, valóban azonosul azokkal az állításokkal, amelyeket megpróbál kifigurázni, az eredmény nevetségessé válik, a teljes alkotás pedig öncélúvá. És mi van akkor, ha valójában nem iróniával, hanem cinizmussal állunk szemben – ahogy a történet egy pontján ez is kinyilatkoztatják? Nos, igazából semmi. Ennek a különbségtételnek épp úgy nincs semmi súlya vagy tétje, ahogy az Ugye boldog vagy? többi motívumának sem.

Susanne Heinrich rendező első filmjében melankolikus, jelenleg hontalan, állítólag író főhősnőjét (Marie Rathscheck) tizenöt epizódban állítja olyan helyzetekbe, amelyek a nőiséggel és a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos jellemző szituációkat ábrázolnak, úgy mint a gyermekvállalás valódi oka (az unalom) vagy az orgazmus színlelésének igazi tétje (a megfejtés: a női szabadság egyetlen tényleges megnyilvánulási lehetősége). Ha a feminizmus és a nemi szerepek kérdése önmagában még nem lenne elég, társít mellé egy általános társadalomkritikát az emberi kapcsolatok kiüresedettségéről, és a fiatalok kiégéséről.

Heinrich tutti-frutti színű pasztell díszleteken vezeti keresztül kifejezéstelen arcú, névtelen, szimbolikus főhősnőjét, ám ez a hipszter Instagram-esztétika éppen, hogy azonosításra késztet, megerősít, ahelyett, hogy elidegenítene azoktól a tételektől, amelyeket oly cinikusan jelenít meg. Viccet csinál mindazokból, akik viccet csinálnak a patriarchális alapelvekből, paródiája az ugyanakkor nyilvánvalóan mintának tekintett Greta Gerwig színész- és rendezőnői életművének (Frances Ha, Lady Bird), ám arról nem tesz egyetlen állítást sem, valójában mit képvisel. Márpedig gúnyt űzni mindenből lehet, ehhez nem fér kétség, az viszont erősen vitatható, hogy milyen jogon teszi ezt olyasvalaki, aki nem mutat fel cserébe semmit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14253