KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/február
MAGYAR MŰHELY
• Tóth Péter Pál: A tisztesség mint esztétikum Gulyás János (1946-2021)
• Benke Attila: Az igazságtalanság kódja Beszélgetés Deák Kristóffal
• Kránicz Bence: „Sokkal közelebb jött a háború” Beszélgetés Pálfi Györggyel
MAGYAR PANTHEON
• Pápai Zsolt: Mesés férfi kurblival A kép mesterei: Zsitkovszky Béla (1868-1930)
MAGYAR ZSÁNER
• Paár Ádám: „Csipkebokor a szállásom” Magyar betyárfilmek
GUTENBERG-GALAXIS KONTRA INTERNET
• Sipos Júlia: A Gutenberg-galaxistól a Világhálóig Beszélgetés Kovács Istvánnal és Pléh Csabával
SPORTMOZI
• Simonyi Balázs: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben?” Sportfilmek
• Roboz Gábor: Odafent egyszerű Dokumentumfilmek szikla- és hegymászásról
• Margitházi Beja: Az aszfalt hercegei Stacy Peralta – Catherine Hardwicke: Dogtown urai
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Schubert Gusztáv: Kalandok az Ínség-tengeren Hugo Pratt: Corto Maltese
ÚJ RAJ
• Vincze Teréz: Hosszan mesélt rövid történet Ryusuke Hamaguchi
SZERZŐI NOSZTALGIAHULLÁM
• Varró Attila: Megrekedt fejlődés Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza
• Huber Zoltán: A nosztalgia veszélyei Párhozamos önéletrajzok: Cuarón / Branagh
• Kovács Kata: A szerző ifjúsága Paolo Sorrentino: Isten keze
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A filmmoly Veress József: Könyvbe bújt filmek
KRITIKA
• Báron György: Feltételes szabadság Asghar Farhadi: A hős
• Gelencsér Gábor: Anyák a teljes idegösszeomlás szélén Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák
• Fekete Tamás: „Ember lesz az én kisunokám” Deák Kristóf: Az unoka
• Baski Sándor: Komfortos nyúlüreg Lana Wachowski: Mátrix: Feltámadások
• Lovas Anna: Pozitív üzenet Mamoru Hosoda: Belle
MOZI
• Pozsonyi Janka: Kilenc nap
• Pazár Sarolta: Az észak királynője
• Rudas Dóra: Szexfantáziák
• Bonyhecz Vera: Gyűlölök és szeretek
• Benke Attila: Vaksötét 2.
• Herczeg Zsófia: Kaptár: Racoon City
• Kránicz Bence: Pókember: Nincs hazaút
• Kovács Patrik: Kingsman: Kezdetek
• Varró Attila: 355
• Huber Zoltán: Veszélyes
STREAMLINE MOZI
• Árva Márton: Zsarufilm
• Alföldi Nóra: Danielle és a süvet
• Forgács Nóra Kinga: Az utolsók
• Roboz Gábor: Az elveszett lány
• Vajda Judit: Ne nézz fel
• Bartal Dóra: Rose dala
• Varró Attila: Crazy Love
• Kovács Kata: Maelström
• Déri Zsolt: Angéle
• Nagy V. Gergő: Mr. Sloane szórakozik

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline Mozi

Az elveszett lány

Roboz Gábor

The Lost Daughter – amerikai, 2021. Rendezte: Maggie Gyllenhaal. Írta: Elena Ferrante regényéből Maggie Gyllenhaal. Kép: Hélène Louvart. Zene: Dickon Hinchliffe. Szereplők: Olivia Colman (Leda), Jessie Buckley (a fiatal Leda), Dakota Johnson (Nina), Ed Harris (Lyle). Gyártó: Endeavor Content. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 121 perc.

 

Befutott drámai színészként rendezői bemutatkozáshoz karaktercentrikus, realista történetet filmre adaptálni látszólag a lehető legbiztosabb stratégia, különösen akkor, ha a szóban forgó forrásmű egy kortárs klasszikus szerző könyve, Maggie Gyllenhaal azonban kockázatot is vállalt. Az általa feldolgozott 2006-os Elena Ferrante-regény (magyar címén Nő a sötétben) főhőse egy elvált, közel ötvenéves irodalomprofesszor, aki magányos nyaralását tölti a Jón-tenger egyik partmenti városkájában, és a strandon rögeszmésen figyelni kezd egy fiatal anyát és kislányát. Miután egy nap ő találja meg a parton elkallódott lányt, és ellopja a játékbabáját, nemcsak az idegen család életébe, hanem saját emlékeibe is belegabalyodik.

Az elveszett lány tétje nem az, hogy az író-rendezőnek sikerül-e hűen átemelni az ingerszegény jelenbeli cselekményt, hanem az, hogy mit tud kezdeni az alig kétszáz oldalas, de sűrű szövésű regény érzelemvilágával és flashback-szerkezetével. Gyllenhaal képes a maga összetettségében ábrázolni főhősét (aki egyszerre szereti odaadóan a lányait és akar szuverén individuum maradni), pontosan tudja, mely múltbeli szálak és karakterek hagyhatóak el a történetből érdemi veszteség nélkül, és manapság ritkaságszámba menő módon képes kitölteni a kétórás játékidőt. Rengeteg jelenetet és párbeszédet szöveghűen átvesz, ugyanakkor nem ragaszkodik mereven a vallásos tiszteletnek örvendő szerző művéhez (egyenesen blaszfém húzása, hogy lecseréli az olasz környezetet), és néhány finom megoldásra is futja az erejéből (még a regény rafinált zárómondatával is megbirkózik). Az amerikai produkcióhoz képest európai érzékenységről tanúskodó film szokatlanul rétegzett anyaképével és bámulatos alakításaival – A látszat ára után nem sokkal – újabb olyan színvonalas adaptáció a Netflixen, amely egyenrangú az alapregénnyel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15248