KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Államérdek

Simó György

 

Van az embernek egy olyan érzése, hogy Clint Eastwood nem szereti nagyon a demokratákat. A művész úrnak ez a gyenge pillanatot idéző dolgozata arról szól, mennyi bonyodalom származik abból, ha az amerikai elnök egy nagyszerű este után kikezd leghűségesebb támogatója, egy idős és milliomos gentleman feleségével, részegségében félreérti annak szexuális preferenciáit, meg akarja erőszakolni, majd a kibontakozó dulakodás során az elnök aggódó testőrei lelövik az éppen döfni készülő nőt. Mindezt végignézi az elnöktestőr-mítosz nagy öregje, Eastwood is, aki egy tükörablak mögé rejtett karosszékből követi az eseményeket. Foglalkozására nézve tolvaj, az ablak mögött a széf van, ő pedig éppen kirámolni szerette volna, amikor a hazaérkező flörtölők megzavarták.

Innen minden meglepetést nélkülözően az ő bőrére megy ez a nagyon ostoba vadászat. A nyomokat az elnök titkárnője tünteti el, amiből talán csak én vélem kihallani a Hillary Clintonra vonatkozó utalásokat (őt is hasonló manipulációkkal vádolják a különféle Clinton-botrányokban), talán tényleg őrá utalnak. A szajrét, amit a betörőnek visz, a „Sivatagi Vihar büszke támogatója” felirat ékesíti. Az elnök pedig egy erőszakos pinabubus, aki a hatalmával gátlástalanul visszaél, ha a kalandjait kell fedeznie. Épphogy nem hívják Sick Willie-nek.

Nem mondhatom el, mi történik a filmben, mert akkor végleg semmi értelme nem volna megnézni: legyen elég annyi, hogy a hangzatos szereposztás ellenére (az elnököt az egyre inkább csak rutinból filmező Gene Hackman alakítja) igen bárgyú mozit sikerült összetákolni. Sokáig kétséges, vajon az Eastwood-mozikra jellemző lassú tempó képes-e kihozni valami sajátost egy rongyosra koptatott műfajból, de ezúttal nincs semmi meglepetés. A magányos, morális és teljesen hiteltelen hős lassan és kiszámíthatóan győz a hatalmas, amorális és teljesen idiótán lefestett politika felett, egy testőr meghasonlik, a világ pedig újabb sok gigabájtnyi értelmetlen mozgóképpel gazdagabban várja a totális médiakor eljövetelét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1532