KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
   2023/május
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Álombrigádtól Angyali üdvözletig Beszélgetés Jeles Andrással
• Pauló-Varga Ákos: Előítélet-spirál Császi Ádám: Háromezer számozott darab
• Bazsányi Sándor: Saját nyelv? Kárpáti György Mór: Saját erdő
• Varga Zoltán: Közönségből közösség Beszélgetés Bárdos Ferenc filmklub-vezetővel
REBELLIS RENDEZŐK
• Lénárt András: Az utolsó spanyol bástya Carlos Saura (1932 – 2023)
• Gervai András: Amerika felfedezése Michael Moore, a „provokátor”
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Ajtók szabad terekbe Nick Sousanis: Unflattening
A ZSÁNER TÜKRÉBEN
• Rudas Dóra: A fantázia elidegeníthetetlensége LMBT a kortárs rajzfilmekben
• Benke Attila: Ördög bújt beléjük Kortárs amerikai démonhorrorok
• Huber Zoltán: Tükörjátékok Hasonmás-filmek
VIDEÓJÁTÉK
• Beregi Tamás: Márió és a varázslók D&D és Super Mario adaptációk
• Mosolygó Miklós: Kamera által pixelesen A videójáték-adaptációk története – 1. rész
ELFELEJTETT ŐSÖK ÁRNYAI
• Kiss Dalma: Keserédes nosztalgia Joan Micklin Silver
FESZTIVÁL
• Gyürke Kata: A hétköznapok misztériuma Berlin
• Boronyák Rita: Az észt álom Észt Hét 2023
ARCHÍVUMOK TITKAI
• Barkóczi Janka: Néma jéghegyek A filmrestaurálás kihívásai
FILM + ZENE
• Schubert Gusztáv: Zseni a futószalagnál Két könyv Rózsa Miklósról
• Déri Zsolt: Hatról az ötre Scott Neustadter és Michael H. Weber: Daisy Jones & The Six
KRITIKA
• Varró Attila: Öntudatfilm Ari Aster: Amitől félünk
• Kránicz Bence: A Paradicsom fantomja Albert Serra: Pacifiction
• Baski Sándor: Ahogy azt a kaszkadőr elképzeli Chad Stahelski: John Wick: 4. felvonás
• Navarrai Mészáros Márton: Érzelmek iskolája Szövényi-Lux Balázs: Az első kettő
MOZI
• Varró Attila: Suzume
• Csomán Sándor: Rubikon – A Föld végnapjai
• Kiss Dalma: Mások gyerekei
• Gyöngyösi Lilla: Egy boldog ember
• Alföldi Nóra: Rodeó
• Kovács Patrik: A szörny
• Kovács Kata: A konyhafőnök
• Bárány Bence: Shazam! Az istenek haragja
• Rudas Dóra: Renfield
• Buzsik Krisztina: Szupercella
• Kolozsi László: A nemzet aranyai
• Huber Zoltán: Air
STREAMLINE MOZI
• Fekete Tamás: Oldalak egy képregényből
• Tüske Zsuzsanna: A bostoni fojtogató
• Herczeg Zsófia: Marcel The Shell With Shoes On
• Rudas Dóra: A teszt
• Kiss Dalma: Sweetie
• Vajda Judit: Boldogság
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Két magyar road comic

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rubikon – A Föld végnapjai

Csomán Sándor


Rubikon – osztrák, 2022. Rendezte: Magdalena Lauritsch. Írta: Magdalena Lauritsch és Jessica Lind. Kép: Xiaosu Han és Andreas Thalhammer. Zene: Daniel Helmer és Wolf-Maximilian Liebich. Szereplők: Julia Franz Richter (Hannah), George Blagden (Gavin), Mark Ivanir (Dimitri). Gyártó: Samsara Filmproduktion / Graf Film. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 110 perc.

 

Sokan sokféleképpen használták a végtelen űr súlytalanságában lebegő klausztrofób közeget arra, hogy a szorongó, komfortzónájából kiszakított tudat misztériumának mélyére hatoljanak. Tarkovszkij Lem-adaptációjának középpontjában a bűn és bűnhődés motívuma állt, míg Soderbergh Solarisa a romantika, az Élet a horror eszköztárával házasította a sci-fit. Magdalena Lauritsch nagyjátékfilmes debütálása már címében jelzi, hogy nem áll távol tőle az említett alkotásokat meghatározó filozofikus hangvétel és azt övező szimbolika: Julius Caesar azóta idiómaként használt soraira (illetve magára a folyóra) utal, amely szerint egy bizonyos pont átlépése után már nincs visszaút. Hannah és Gavin abban a hitben érkeznek a Rubikonra, hogy pár hónap szolgálat után visszatérhetnek a Földre, ám az őket váltó személyzet hajója rejtélyes körülmények között megsemmisül, miközben a nagy kék bolygót zöldes méregfátyol borítja be. Az űrállomás védettségét élvező hármas krízishelyzetbe kerül: megpróbálják megmenteni az oxigénhiánytól szenvedő, nagyjából 300 emberből álló túlélőcsoportot, vagy életük hátralévő részét a biztonságos óvóhelyet szolgáltató űrállomáson töltik.

A Rubikon a kissé zavaros premissza felvázolása után a bizalmatlanság háromszögén belül mozog: mindenki súlyos titkokat őriz (akár tudtán kívül is), amelyek később kollektív teherként gyengítik az egyébként is ingatag lábakon álló belső viszonyrendszert. Az elejtett félmondatok, odavetett hazugságok sokasodnak, személyes sérelmek fakadnak fel, miközben a narratívát meghatározó lételméleti kérdés körül kulmináló dráma (biztonság és bezártság, vagy veszély, de esély oppozíciója) a túlírt, felszínes fordulatok és a következetlenül felépített karakterek közhelyes kamara sci-fivé silányítják az elsőre ígéretesnek tűnő szinopszist. 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2023/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15808