KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Karel Reisz (1926–2002)

• Báron György: Elfilmesítés Kaurismäki-univerzum
• N. N.: Aki Kaurismäki nagyjátékfilmjei
• Bikácsy Gergely: Itt a Földön… A múltnélküli ember
• Karátson Gábor: Égen, fák közt, fű alatt Mikrokozmosz; Vándormadarak
• Győrffy Iván: Saját képére Természet a televízióban
• Kriston László: Világmegváltók kíméljenek Beszélgetés Godfrey Reggióval
• Bakács Tibor Settenkedő: Fehér-fekete, igen-nem 8 mérföld
• Forrai Krisztián: Fehérszemét eltakarító Rapperek háborúja
• Szőnyei Tamás: Gördülő képek A Rolling Stones moziba megy
• N. N.: Rolling Stones-filmek
• N. N.: Mick Jagger színészi alakításai
KULTUSZMOZI
• Vágvölgyi B. András: L. A.-től N. O.-ig, és vissza Kultuszmozi: Szelíd motorosok
• Muhi Klára: Háromszázezer dolláros ötlet

• Ágfalvi Attila: Filmszínháztól multiplexig Pesti mozik az ezredfordulón
• Sipos Júlia: Nem is olyan régi idők Mozi-relikviák
MAGYAR MŰHELY
• Palotai János: A film végül állókép marad Beszélgetés filmes festőkkel

• Bodolai László: Sirkecitől az Ararátig Új török filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Opus magnum helyett A film szerint a világ
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Razglednicák a hátországból Arccal a földnek
• Palotai János: A bűnös vadász Az ifjúság megnyugtat
• Ágfalvi Attila: Csoportterápia Papsajt
• Schubert Gusztáv: Tripla nulla Halj meg máskor!
DVD
• Pápai Zsolt: Hamupipőke flörtje a melodrámával Sabrina
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A Tökös, a Török, az őr meg a Nő
• Mátyás Péter: A szállító
• Harmat György: Egy fecske csinált nyarat
• Vaskó Péter: Bella Martha
• Kömlődi Ferenc: Kocka
• Kis Anna: Szétcsúszva
• Hungler Tímea: Mindenütt nő
• Csillag Márton: Ali G Indahouse
• Herpai Gergely: A kincses bolygó
• Pápai Zsolt: Harry Potter és a Titkok Kamrája

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Karel Reisz (1926–2002)

Takács Ferenc

 

Tony Richardson tizenegy éve halott, Lindsay Anderson nyolc éve nincs közöttünk. Most a Free Cinema harmadik legendája, Karel Reisz is elment utánuk. (John Schlesinger, a negyedik, a később csatlakozó, még megvan, bár keveset hallani róla: öregszik ő is.)

Nehéz elhinni: idestova fél évszázada, hogy ez a történet, Karel Reisz filmes története elkezdődött. A fiatal londoni filmújságíró, a Lindsay Anderson alapította Sequence és a már akkor is neves Sight and Sound kritikusa, 1952-ben, azaz éppen ötven éve lett a National Film Theatre programigazgatója (egyébként az intézet történetében elsőként), 1955-ben Tony Richardsonnal közösen megcsinálta első dokumentumfilmjét, A mutter nem engedit, majd 1960 következett, a Szombat este, vasárnap reggel, a berobbanás filmje.

A berobbanásé, s nem csupán az övé: a rést, amit Reisz filmje ütött a háború utáni irodalmias, vértelenül előkelősködő és kínosan szalonképes brit filmízlésen, hamarosan tovább tágította Tony Richardson az Egy csepp mézzel (1961) és A hosszútávfutó magányosságával (1962), John Schlesinger a Szerelem-félével (1962) és a Hazudós Billy-vel (1963), Lindsay Anderson az Egy ember árával (1963). Ez volt a Free Cinema – a címkét, úgy mondják, Lindsay Anderson találta ki –, nyers szociális neorealizmus, a közép- és észak-angliai iparvárosok világa, az őskapitalista nyomorból épp az újsütetű jóléti államba, a fogyasztói társadalomba belépő – vagy dacosan onnan a sodródásba, semmibe, bűnözésbe kilépő – munkások, fiatal lázadók, karrier- és anti-karrierlovagok; ebben a néhány évben ez volt az új, ennek tapsolt Anglia és a világ közönsége.

És a színészeknek, a „Bevett Kiejtés”, a „Királynő Angolja” nevezetű műnyelv helyett a maguk tájának-osztályának az idiómáját megszólaltatni képes, amúgy ekkor még teljesen ismeretlen fiataloknak, nyeretlen kétéveseknek: Alan Bates, Albert Finney, Rita Tushingham, Tom Courteney, Richard Harris (ő is épp most halt meg) pályafutása indult el ezekkel a filmekkel, mint ahogy kicsit később – a tisztes polgári színészcsaládból származó, de máig vérbolsi – Vanessa Redgrave-é is (éppen Reisz 1966-os Morgan című „fekete” filmkomédiájával, majd az 1968-ban készült Isadorával).

Hogy véletlen volt-e a találkozás, hogy miért éppen a csehszlovák emigráns fiatalember – szülei 1938-ban, gyakorlatilag az utolsó Angliába menő vonatra tették fel a prágai zsidófiút – csinálta meg a nemzedék nagy filmjét a holtszegény nottinghami proligyerekből magát íróvá gyötrő-szenvedő Alan Sillitoe regényéből, ezen el lehet töprengeni. Akárhogy is, Reisz volt az első, s a Szombat este, vasárnap reggel a taréj, mármint ezen a régi-régi „új hullámon” Angliában.

Aztán ugyanaz történt vele, mint a többiekkel: a hullám elült, az élet – és a film – ment tovább. Ő is: Hollywood következett, mestermunkák, tisztes és vállalható célzatú alapanyagból, a dosztojevszkiji szellemű Játékos (1974), a Robert Stone Dog Soldiers című „poszt-Vietnam” regényéből készült Ki állítja el az esőt? (1978), vagy – későbbről – a Mindenki nyer (1990) című film noir krimi, Arthur Miller forgatókönyvéből.

És persze a visszatérés és magára találás nagy és értékes pillanata: A francia hadnagy szeretője (1981), John Fowles regényéből, izgalmasan önreflexív előadásmóddal, csordultig telített „kinemato-piktorializmussal”, s – akárcsak régen, Albert Finney és Vanessa Redgrave esetében – remek színészvezetéssel, ezúttal Meryl Streep irányításával (ő élete első Oscar-jelölését kapta a játékára).

Angliában idén áprilisban jelent meg Alan Sillitoe Születésnap című regénye. Története a Szombat este, vasárnap reggel folytatása, negyvenegynéhány év után. A főhős, Arthur Seaton hetven körül jár, felesége már nem sokáig húzza. Nottingham sem a régi.

Csak a kíváncsiságunk: milyen filmet csinált volna a folytatásból Karel Reisz?

Merthogy nagyon megnéztük volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2028