KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabrina

Ardai Zoltán

Negyvenkét éve, Billy Wildernél még Audrey Hepburn adta Sabrinát, a gazdagok sofőrjének libegős lányát, és Humphrey Bogart a magányos cégvezért, aki egyszercsak a gépírónők társadalmi szintjénél is alantabbra kínálja a pezsgőspoharat. Az üzlet érdeke azt követeli, hogy a veszélyes Hepburn nyájasan átjátszva végleg eltávolíttassék a háztól. A lány ugyanis korábban megjárta Párizst, és a város, mint kollektív Pygmalion, átformálta, úgyhogy odahaza a magas társaság jobbra-balra alél Hepburntől. Aztán Bogart is átcsábul Párizsba, és ezzel az egész ügy eldőlt, hiszen ez a hely, legalábbis WASP-felfogásban, úgymond, az édes romantika valamiféle oroszlánbarlangja. Győz a szív, és a vagyon is megmarad, láss csodát. Wilder ’54-ben a megirigyelt Wyler-siker, a Római vakáció keresztbecsavart változatát forgatta le.

A mostani Sabrina-újraforgatás értelme már homályosabb. A Pollack által bemutatott Párizs modernitásának 1966-os stichje érzik. Nem vigasz, hogy a fényes otthoni party ábrázolásában az alkotás igazodik ahhoz, ahogy az utóbbi tíz évben a szép partykat filmrevinni szokás odaát. Hepburn egy kicsit hiányzik mindvégig, gyenge a helyettesítés, és korosodó vezérként Harrison Ford sem a legjobb. Nagyjából tartja magát, de időnként mégiscsak meg-megtántorul valami erős dohszagtól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=220