Láttuk mégComic Strip – Képtelen képregényCsejdy András
Az MTV szatellitre száműzött kettes csatornáján egyik hajnalban egy német agykutató a jobb és bal féltekék működésének szemléltetésekor példaként említette a zenekritikus és a zeneműélvező agytevékenysége közötti különbséget. Én éppen a vetítőhomályban egymásra kapirgált soraimat igyekeztem kisilabizálni, „a szex gönyű”, „a szerelem nekem”, olvastam, éreztem, a professzor iróniájának éle ellenem is irányul, láttam magam kívülről, láttam magam nevetségesnek, ahogy a derített fényben bénázva slágvortokat firkantgatok egy negyedbe hajtott A/4-es lapra... – összegyűrtem és a papírkosárba hajítottam a „jegyzeteimet”, és egycsapásra eszembe jutott, hogy a szex könnyű, a szerelem meg nehéz, noná, és hirtelen emlékezni kezdtem a filmre, amelyen munkából ültem, hogy tetszett, és sokat röhögtem, aztán sorra mind a képek, a mese, az alakítások... Kevin Smith-ről a Shop Stop óta lehet tudni nálunk, annak a jó ízlésű forgalmazónak köszönhetően, aki idejekorán rábukkant és bevezette ezt a nevetségesen kis költségvetésű, a maga karcos, karikaturisztikus módján zseniális elsőfilmet. Lehet rá hivatkozni, lehet vele példálózni, sőt, lehet vele érvelni akkor, amikor hazai filmeseinkből árad a panasz, hogy nincsen pénz, jaj, nincsen miből. A második ráfutás már – kell-e mondani? – a Sundance fesztiválon fejvadászó Miramax berkeiben készült – hozzáférhető a jobb tékákban Shop Show (Mall Rats) fantázianéven – színesben és minek. Most pedig a hirtelen jött, váratlanul hangos fogadtatás, valamint az azt követő megingás után ennek az amerikai fiatalembernek sikerült az újrázás. Akkorát persze csak egyszer lehet szólni, a meglepetés erejét, a felfedezés örömét, a leges-legjobb értelemben vett kócos függetlenséget nem pótolhatja semmi, de, a Képtelen képregény óta, megkockáztatom, bizonyos, hogy Smith rendező kiszámíthatóan szállít majd jó és jobb filmeket. Kismester lesz, egy egyéni stílus és sajátos hangfekvés képviselője. Hartley, nem Tarantino. Jarmusch, nem Lynch. Ebben a munkájában trilógiává kerekítette a Manhattan tőszomszédságában található Jersey City-beli sagát, amelyben visszatérő motívumok, korabban feldolgozott történetek (a halott férfival kúró lány, vagy a YMCA medencéjébe fulladt fiú) és felbukkant karakterek (Kuka Bob) árnyalják tovább a vákuumüres X-nemzedék korképét. A történet olyan banális, hogy simán beleférne a moziműsorok zanzásított ismertetőibe, ettől tekintsünk el, a verbális arzenál és nyelvi csimbumcirkusz pedig nem illusztrálható ekkora felületen, ezért legyen elég annyi, hogy az eredetivel vetekedő magyar fordítás fordulatai egy az egyben működnek itthon is: nem csodálkoznék, ha a tárgyalt korosztály, a netszörfer, comics-faló, stílradikális fiatalok honi variánsai így beszélnének a műjégpályán, a játékteremben,; az on-line duma-paneleken, így és erről, hömpölyögve, zabolálatlanul poénkodnának, szerelemről, szexről, fűről, fáról, virágról... Az én ízlésemnek és a Shop Stop által megalapozott elvárásomnak kicsit sok ebben a filmben a melodráma, néha túlságosan klisészerűen hat egy-egy karakter, de hát istenem. A fehérmájú kamaszcsajból leszbikussá lett, majd kitért lány tantörténetét – Joey Lauren Adamst Arany Glóbuszra jelölték az alakításért – szemléltető anyagként vetíteném osztályfőnöki órán érettségi előtt.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 897 átlag: 5.33 |
 |
|
