KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretem a denevéreket

Gáti Péter

 

Werner Herzog Nosferatuja és Roman Polanski emlékezetesen víg kedélyű vámpírjai után egy pályakezdő lengyel rendező a vérszívó démonok gyengébb nemhez tartozó képviselőjével ismertet meg bennünket.

Gregorz Warchol nehezen meghatározható műfajú alkotása egyszerre misztikus és reális világba kalauzolja el nézőit. Hősnője, Iza földöntúli képességekkel megáldott-megvert vamp, aki rémisztő késztetések rabja. Az éjszakánként kedvenc denevérei között forgolódó szőke nő kettős életet él: nappal egy extravagáns csecsebecséket tartó kiskereskedésében dolgozó hétköznapi lény, éjjel pedig vérét veszi az útjába kerülő, könnyű kalandra ácsingózó férfiaknak. Warchol nem tréfálkozik a dolgon és azt sem engedi, hogy mi, nézők könnyed kézlegyintéssel túltegyük magunkat a látottakon. Ijesztő adottságától szenvedő vámpírja itt él közöttünk, valahol a civilizált világban. A fiatal lengyel rendező meglepően érett művészi eszközökkel tárja elénk a téma kínálta abszurd helyzeteket, a valóságos és szürreális momentumok egymás mellé sorakoztatásával ellenpontozva történetét. A rendező tudatosan kétségek között hagyja a nézőt a hely és idő koordinátái felől, miközben akkurátusán ügyel arra, hogy napjaink tárgyi környezetének jellemző darabjai közül – az autótól a televízión át a telefonig – egy se hiányozzon. Krzysztof Pakulski képei is ezt a feszültséget árasztó kettősséget tükrözik, a látszat mögötti valóság megdöbbentő voltára helyezve a hangsúlyt. A Szeretem a denevéreket című film elsősorban a minden emberben megbújó másik énről kíván szólni, a közismert vámpír-históriák tréfás-borzongató meséjébe öltöztetve mondanivalóját. A rendező olvasatában a szerető hitvessé és anyává lett, gyilkos képességétől az emberi érzelmek révén megszabadult Iza mégsem menekülhet el a sorsa elől. A vámpírság elengedhetetlen kellékeit bájos kislányán viszontlátó anya rémült arcát kimerevítő állókép stílusos befejezése egy tehetséges alkotó tálentumos munkájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5081