KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Videó

Szűkülő kazettapiac

Luxus?

Boros István

 

A január elsejével bevezetett általános forgalmi adó alapjában változtatta meg a gazdaság egyéb területei mellett többek között a hazai videózás viszonyait. A közösségi és a magáncélú felhasználó közötti szakadék így még inkább elmélyült, elsőre úgy tetszik, az „üzleten” a fekete piac nyert, a „szabályozás” a kommersz filmeknek kedvez.

S mivel a rendelkezések hatálybalépésével sem tisztázódtak rögtön a frontok, a felvetődő kérdésekre és kételyekre csak a gyakorlat adhat választ.

A videózással foglalkozó szakembereket többek között az aggasztja, hogy a kép- és hangfelvételekre kirótt 25 százalékos általános forgalmi adó tovább növeli a már amúgy is irreális árakat. Szelektív szerepénél fogva ugyanakkor érdektelenné teszi a forgalmazókat a művészi értékek legyártására, raktározására, kölcsönzésére, mivel az árak növekedésével tovább szűkül az irántuk megnyilvánuló amúgyis csekély kereslet. További kérdésként vetődik fel, vajon a videó miért adózik 25 százalékkal, míg a mozifilm 0 százalékkal.

Hazánkban a Mokép működteti a legnagyobb kölcsönzői hálózatot. Miként reagál az új helyzetre az a nyereség-érdekeltségű vállalat, amelyiknek a videózás csak a melléktevékenysége?

Somogyi Zoltán, a Mokép igazgatóhelyettese mondja:

– Hogy miért éppen 25 százalékos ÁFA-val adózunk, erről semmilyen tájékoztatást nem kaptunk. Ha jól tudom, a minisztériumnak is összesen 24 óra állt rendelkezésére, hogy véleményt mondjon a tervezetről. Véleményem szerint egyfajta politikai szándékot mutat az a tény, hogy a film 0 százalékkal, a videó 25 százalékkal adózik.

Mi áll ennek a politikai döntésnek a hátterében?

– Űgy tartják, hogy a videó a luxus-kategóriába tartozik, míg a filmet preferálni kell. De a rendelkezés megalkotói éppen azt nem vették figyelembe, hogy a műsorok 90 százalékát eredendően filmről írják át, míg 10 százalékot képviselnek azok, amelyek eleve videóra készültek.

Egyáltalán nyereséges vállalkozás ma egy videótékát fenntartani?

– Nem. A számok önmagukért beszélnek. 1987-ben 10 millió forint hiányzik, ezt a Mokép egyéb bevételeiből kell fedeznünk.

Ez a helyzet milyen ellentmondást rejteget?

– Az életszínvonal várható csökkenésével minden valószínűség szerint kevesebb lesz a mozinéző, így a bevételek sem növekednek, ez pedig azt eredményezi, hogy a videófilmkölcsönzés növekvő deficitjét is nehezebb lesz pótolni.

Ha jól tudom, az általános forgalmi adó egyik „értelme” az, hogy az adót teljes egészében áthárítsa a felhasználóra, s végül azt a fogyasztóval fizettesse meg.

– Ahhoz, hogy az üzlet úgynevezett nullszaldós legyen, 100 százalékos áremelést kellene végrehajtanunk, dehát ezt nem lehet megtenni, hiszen az árak így is irreálisan magasak. Esetleg 10–20 százalékos emelést tudok elképzelni. Ugyanakkor a kölcsönzés mellett bővíteni kívánjuk a filmeladást. Bár a videózásnál éppen az az érdekes, hogy itt először kell kölcsönözni, és utána eladni, mert a kölcsönzésben van a pénz!

Vajon az új helyzetben, az úgynevezett művészfilmek átmásolása, raktározása, kölcsönzése és árusítása miként alakul?

– A jelenlegi felállás szerint a Téka mintegy ezer filmjéből 70 százalékot az úgynevezett „érték” tesz ki, 30 százalékot a lektűr, de meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi adja a kölcsönzési tevékenységünk zömét. Alaposan felül kellene vizsgálni tehát ezt a besorolási rendszert, mert eleve az értékkategóriába tartozik minden magyar és szocialista film, például a Mágnás Miska vagy a Katasztrófa földön, égen című filmek. De hogy a kérdésre válaszoljak: először is meg kell változtatni azt a nézetet, hogy a videó luxus, különben nem tudjuk a jelenlegi mennyiségben kiadni a valódi értékeket. A forgalmiadó lényege az, hogy tovább kell adni a termékkel. Igen ám, de ha a termék iránt nincs kereslet, akkor nem tudom kire átruházni, és aztán támogatás nélkül semmire sem megyünk, így viszont elvesznek a filmművészet azon nagyszerű alkotásai, amelyekről egyetlenegy ország sem mondhat le. Ugyanis raktárra nem lehet termelni, az állam csak olyan termékek utáni adót hajlandó visszatéríteni, amelyeket megvásárolnak.

Mit eredményez az új adózási rend az önök munkájában?

– Ki leszünk téve a farkastörvényeknek. Mi nem attól félünk, hogy amit kibocsátunk, az nem kel el, de az lesz kelendő, amit most is visznek az emberek, és a valóban értékes alkotásokat senki sem fogja keresni. Ennek viszont az a következménye, hogy nem vagyunk érdekeltek benne, hogy legyártsuk őket. De hát ez egyetlen kulturális kormányzat számára sem lehet közömbös.

– A videókazetta, mint termék, akár üres, akár műsoros, 25 százalék forgalmi adó felszámításával kerül forgalomba. A videókazetta-kölcsönzés után felszámított kölcsönzési díjat szintén 25 százalék forgalmi adó terheli. Más a helyzet, ha nyilvános vetítésre kerül sor. Ez esetben az ilyen szolgáltatást nyújtók (adóalanyok) a készülék, illetve kazetta vásárlásakor, illetve kölcsönzésekor fizetett adót a költségvetéstől visszaigényelhetik. Ebből következik, hogy a videóvetítések belépő díjai nem emelkedhetnek az általános forgalmi adó rendszerre történő áttérés miatt.

Mindez, amit elmondtak, érvényes a mozifilmre is?

– A játékfilmen szintén 25 százalékos forgalmi adó van, de a filmforgalmazást és vetítést végzők – mint adóalanyok – visszaigényelhetik ezt az adót a költségvetéstől. Miután a filmforgalmazás és vetítés 0 kulccsal „adózik”, ezért a mozijegyek árai sem lehetnek drágábbak az adórendszer változása miatt.

Vajon miként reagál a helyzetre a Művelődésügyi Minisztérium? A Filmfőigazgatóság munkatársáé, Ary Ernőé a szó:

– A minisztérium a kezdet kezdetén is sérelmesnek tartotta a 25 százalékos adókulcsot általában a műsoros videókazetták esetében.

Miért helyezkedtek erre az álláspontra?

– Mert a videófelvétel készítését ugyanabban a körben szabályozták, mint ahová a varietéműsorok, a vidámparkok és a játékautomaták működtetése tartozik. Nem maga az adóztatás, hanem az egy „adókalap” alá vétel furcsa.

Mi ön szerint a megoldás?

– Például 15 százalékos, de differenciáltan kivetett adót el tudok képzelni.

Semmiképpen sem akarom védeni „a hivatalt”, de a kivitelezések mindenkire nézve kellemetlen következményekkel járnak, és lehetőségeket adnak az ellenőrizhetetlen lobbyzásra.

– De akkor sem igazságos azonos módon elbírálni egy videóklipet és a videóra készült oktató vagy egészségügyi felvilágosító műsort. Hiszen a klip, de a referencia videófelvételek és a reklámok nyereség-orientáltak, addig az oktató és ismeretterjesztő filmek nem. Szerintem a differenciálatlan kezelési mód nem elfogadható.

Mi a következménye ennek?

– Az, hogy az úgynevezett fekete és szívességi (egymás közötti) kölcsönzési, másolási piac újabb előnyt kapott. Így várhatóan az következik majd be, hogy aki csak teheti, „eldugja” a videós tevékenységét, álcázza majd úgy, ahogy tudja, magyarán: ahol lehet, ott csalni fognak.

Mi lesz az iskolákkal, a közművelődési intézményekkel?

– Nem tudom, mihez kezdhetnek: igazi megoldás az lenne, ha mégis revízió alá vennék a jelenlegi döntést. Ha ez nem járható, úgy marad a fusizás.

Mit ért ezen?

– Majd minden iskolának, közművelődési intézménynek van videója. Ha saját maguk készítenek műsort, az nem kerül „pénzbe”.

A Mokép uralja a kölcsönzői területet és főleg szórakoztató filmekkel van jelen a piacon. Viszont a Televideo leginkább közművelődési célú kiadó. Vajon milyen esélyt látnak az „életben maradásra”?

Sándor György mondja:

– Gondjaink lesznek, de nem félünk, mert gondjaink idáig is voltak. Eddig is állami támogatás nélkül dolgozunk, a jövőben is így fogunk.

Ebből meg lehet élni?

Tavaly (1987) körülbelül 16 000 darab műsoros.kazettát adtunk el. Ennek úgy ± fele iskolákba, könyvtárakba került, fele az úgynevezett lakossági vásárlás.

Mennyire gazdaságos ez a vállalkozás?

– Tavaly önfenntartók voltunk, visszafizettük valamennyi adósságunkat. Budafokon megépült a sokszorosító üzemünk, boltot nyitottunk a Lenin körúton.

Úgy tűnik, jó üzlet ez a fajta tevékenység.

– Szerény üzlet! Ezen a területen nem lehet olyan tőkét akkumulálni, amely például külföldi filmek jogdíjainak kifizetésére elegendő lenne. De nem veszteséges a tevékenységünk. A Televideo a Moképpel ellentétben a kazettákat eladja.

Terveznek-e kölcsönzést?

– Talán ez év közepétől belekezdünk mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5083