KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Country Texasban

Hegyi Gyula

 

Már az eredeti címben szereplő „honeysuckle” lefordítása is tanulsággal jár, az Országh László-féle szótárban a növénynév magyar megfelelőjeként ugyanis a”lonc, szulák” szavak állnak, melyek – nekem legalábbis – még az angol változatnál is idegenebbül hangzanak. Akármi is a fordítása, a texasi méhecskéket remélhetőleg frissebb mézzel szopogtatja a honeysuckle rose, mint amilyen történettel a róla elnevezett ház lakói szórakoztatják a film nézőit. A country-zene persze jó, a country-zene örök, a country-filmekben a gitár, a dal, a zenei közeg a lényeg. Country-kedvelők bizonyosan azt is megbocsátják, hogy a kísérő történet lapos, ügyetlen fordulatai jó előre kiszámíthatóak, s szentimentalizmusa még a felette engedékeny   hollywoodi szabványhoz képest is bosszantó.

Az öregedő, vidéki turnék évtizedeitől barázdált arcú zenész – egy-egy pillanatban sajátosan emlékeztet egy zsoldoskatonára – persze éppúgy a sikert hajszolja, mint minden zenés karrierfilm főhőse: ahogy a film meséje is e műfaj jól bevált kliséit követi. A por, az ócska busz, az amerikai vidéki életforma néhány röpke életképe csak díszlet inkább az érzelmes típustörténethez: de innen, Texastól nagyon távol nézve még így is van benne valamicske dokumentumérték. Szerencse, hogy a film, dalaival együtt megmenekült a szinkronizálástól, így legalább marad némi szórakozásunk. Még ha a filmet Jerry Schatzberg rendezte is, egy jó country-lemezt szívesebben ajánlanék helyette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5242