KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Norman McLaren (1914–1987)

N. N.

 

Norman McLaren skót származású rendező a művészi szándékú animáció legeredetibb képviselője volt. Jóllehet, angliai tanulóévei után (Grier-son fedezte föl és segítette rendezéshez) három évig az Egyesült Államokban dolgozott, Walt Disney álom-világától sohasem csábult el. Nem elégítette ki a szemfényvesztő trükk, hogy rajzfilmmel életre keltheti fantáziánk képtelenségeit. Számára a film nem (szegényes és közhelyes!) képzeletünk tükre volt, hanem a kulcs, amely a fantázia birodalmának kapuját megnyithatja. Sohasem ismételte magát, folyton új és új módszerekkel kísérletezett. A karcolt emulzió, a festett hangcsík, a pixilláció azonban nem egyszerűen a kielégíthetetlen technikai kíváncsiság produktumai voltak, hanem varázsszavak, amelyek a semmiből teremtettek addig el nem gondolható világokat. Kivételes szerencse, hogy ez a felfedezői hajlam a Kanadai Nemzeti Filmközpontban türelmes mecénásra lelt. McLaren elkerülhette a kísérletezők szokványos sorsát, nem mellőzött zseniként emlékezhetünk rá, hanem egyéni látásmódú animációs rendezők mestereként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8230