KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tiszt, rózsával

Ardai Zoltán

Az a stílrealista hangolású történet-centrikus műfaj, amit sokáig filmdrámának volt szokás nevezni, a művészi ambíciójú játékfilmezés mindmáig legtermőbb ága. Így aki állhatatosan töltekezik az elmúlt évtizedek fontosabb európai „filmdrámáival”, idővel mindenképp birtokába jut valamely sajátságos, mintegy műfaj alkotta Európa-képnek. Ebből az összképből számos fura következtetés adódik: közülük ez alkalommal csak egyet ajánlok mérlegelésre, azt, amely szerint a szerelem világtörténetének európai fénykorát a II. világháború ideje és a még zaklatott újjáépítési időszak jelentette. A Tiszt, rózsával című jugoszláv film rendezője, Dejan ©orak mintha már tudatosan e vonzóan mélabús ideának a jegyében járt volna el: a cselekmény itt mintha csupán azért játszódna a negyvenes évek végi Zágrábban, mert ©orak végzetes intenzitású és kitűnő összetételű, kölcsönös szerelmi érzületeket kívánt mély hitellel ábrázolni. Az alaptéma ugyanaz, mint Rajko Grlić 1982-es Csak egyszer szeretünkjében: egy faragatlan partizántiszt meg egy fiatal városi úrinő („burzsujka”) kapcsolata. Ám míg Grlić erotikusan fűtött filmje egyben nyugtalanító élességgel világított a titói békekor születésének diabolikus mozzanataira, a Tiszt, rózsával mindenekelőtt egy szerelem születésének – kellemesen szuggesztív – rajza; hatását az utóbb túltengő politikai hangsúlyok csak gyengítik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5409