KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/január
• Zoltai Dénes: Opera és film Egy műfaj újjászületése
• Feuer Márta: Hűség és mítosz Orfeusz és Eurydiké
• Balassa Péter: Csakhamar vagy sosem A jövő zenéje a film
• Földényi F. László: Az üdvkeresés terhe Syberberg Parsifalja
• Ludassy Mária: Terror erény nélkül
• Székely Gabriella: Találkozás a porcelánboltban Hülyeség nem akadály
• Fáber András: A befejezetlen műemlék Orson Welles tündöklése és nyomorúsága
• N. N.: Orson Welles filmjei
• Kézdi-Kovács Zsolt: Orson
• Gambetti Giacomo: Túl a melodrámán Francesco Rosi portréjához
• N. N.: Francesco Rosi filmjei
FESZTIVÁL
• Koltai Ágnes: A múlt árnyékában Gdańsk
LÁTTUK MÉG
• Bársony Éva: A fal
• Szántó Péter: Vadászkunyhó
• Harmat György: Zűrös hétvége
• Bérczes László: Családi titkok
• Gáti Péter: Szenvedély végszóra
• Baló Júlia: Egy kirándulás képei
• Faragó Zsuzsa: A tenger zamata
• Kapecz Zsuzsa: Hamupipőke
KÖNYV
• Csala Károly: Olasz kismonográfiák
KRÓNIKA
• N. N.: Ado Kyrou halálára

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zűrös hétvége

Harmat György

 

A film magyar címe vígjátékot sejtet, sőt: a szereplők számára inkább katartikus hétvége eseményeit is jelentékteleneknek tünteti fel. A szinte színpadi értelemben jól szerkesztett „darab” valóban társalgási vígjátéknak indul, ám hamarosan kamaradráma lesz belőle. A helyszínek (a luxus kirándulóhajó, a háborús rokkantak kolostor-menhelye) nemcsak keretezik a történetet, ki is jelölik a viszonyítási pontokat. Mai vezető értelmiségiekről van szó – akik csak anyagilag élnek jól, s még mindig hordozzák világháborús traumáikat – és gyermekeikről, akiknek hozzájuk és egymáshoz is alig van útjuk. Anya és apa, fivér és húg kegyetlen, szovjet módra bergmani „egymás tépése” folyik a hajó lakosztályaiban és bárjában. A film robbanásig telt feszültségekkel, lefojtott és le nem fojtott érzelmekkel. Két kiváló operatőr (Georgij Rer-berg és Pavel Lebesev) találta meg a cinemascope képmezőn az arcok, a dekoratív belsők és a tájak megfelelő arányát. Alla Gyemidova (többek között Sepityko Te meg én című filmjében, meg Ljubimov színpadi Hamletjének Gertrúdjaként csodálhattuk meg), Alekszej Batalov mértéktartó és erőteljes színészi munkája mihalkovi mércével mérhető.

A Zűrös hétvége színvonala mégis messze marad a Bergman- és Mihalkov-művekétől. Csak az a szokatlan sajátosság állítható róla, hogy jó és rossz egyazon pillanatban. A figurák jórészt sablonok egymásra halmozásával születtek, a cselekmény némelykor hihetetlen. A neves Igor Talankin nem találta el az egyensúlyt: mesterkélten és átlátszóan zsúfolódik e hétvégébe a szereplők minden jellemvonása és életük minden fontos mozzanata. Hogy a rendezőnek nem volt bátorsága végigjárni a maga választotta utat, a zárójelenet is bizonyítja: Anna megtérése családjához túl könnyűre és szentimentálisra sikeredett, keserűbb és ironikusabb megoldás helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5938