KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Élő erők

Bikácsy Gergely

 

A mai mexikói filmnek Buñuel egykori asszisztense, Luis Alcoriza a legismertebb alkotója. A magyar stúdióhálózat tavaly ősszel vetítette (némileg eldugva) Garcia Márquezzel közösen írt filmjét, a Baljóslatot. Akkor kitűnő művet láthattunk. Most szomorú csalódásról kell beszámolnom.

Az Élő erők roppantul nagyra törő munka. A század eleji mexikói forradalom ürügyén történelmi groteszk, társadalmi szatíra, hatalmas freskó akar lenni, vitriolos gúnnyal, könnyed játékossággal és súlyos tanulságokkal. Túl sokat vállal a film, s ez végig meglátszik rajta: nehézkesen lódul előre, gondosan megrendezett jelenetein kínosan érződik mindig a szándék. Humora csak itt-ott tud szárnyalni vagy meglepni: legtöbbször közhelyes, előre kiszámítható és mechanikus.

Pedig Alcoriza tud filmet csinálni, s tudja, érzi, miről van szó. Otthonosan mozogna ebben a Baljóslatból olyannyira ismerős mexikói faluban: főterén, templomában, sikátorain, kocsmájában és úri házaiban. A falu panoptikumát, ennek a világnak a lényegét nyilván kevesen ismerik nála jobban. De hiába: a filmet mázsásan elnehezítő prekoncepciók, szándékok, előre betáplált tanulságok és gondosan egyeztetett „arányok” mind, mind ellene fordulnak. Amiről a film szólna, azt Kelet-Európában úgy hívjuk, hogy deheroizálás. A történelem fősodrából kimaradt emberek buta vagy gonosz, elvtelen vagy ravasz ténykedései. Forradalom: békaperspektívából. S ez a perspektíva nyilván arra is választ ad, hol és hogyan sikkadnak el a forradalom vívmányai. Mindehhez Alcorizának egy közepes ötletekkel telezsúfolt, ám rendkívül gondosan felépített forgatókönyv állt rendelkezésére. A hosszúra nyúlt film véghajrájában a rendező gyorsít addigi ritmusán, de az elveszett perceket és az eljátszott kitűnő lehetőséget már nem tudja megmenteni. A magyar néző azzal a nem csekély felismeréssel távozhat a moziból, hogy történelmi deheroizálás tekintetében alig van mit tanulnunk. Legalábbis nem a mexikói forradalmat tárgyaló filmekből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8055