KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/szeptember
ÁLOMFILMEK
• Pintér Judit: Fellini – Oniricon Az álmok könyve
• Pápai Zsolt: Fellini az Álomgyárban Kétszer Nyolc és fél
• Bácsvári Kornélia: Se te, se én, se szél, se lombok Lorca: egy enigmatikus év
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Varró Attila: Ketten az elme vidámparkjában Arkham elmegyógyintézet
• Varga Zoltán: Batman: változatok a sötét lovagra Az érme két oldala
• Géczi Zoltán: Pokolbéli víg perceink Hellboy II
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: …de övéi nem fogadták be Delta
• Schreiber András: Poperett, városklip Friss hangok
• Örkény István: Nyertesként hagytam el a hadszínteret Groteszk forgatókönyvre
LENGYEL '68
• Pályi András: Démoni idők Lengyel ’68
DASSIN / RUSSELL
• Tüske Zsuzsanna: Idegenből idegenbe Jules Dassin
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Arrivederci amore, ohajó Udine
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Lakk az arcán Sztárok fakanállal
KRITIKA
• Schreiber András: Faltól falig A zóna
• Vajda Judit: A hatás alatt álló nő Szerelem magyarázat nélkül
• Kolozsi László: Tanár úr a cracken Fél Nelson
MOZI
• Csillag Márton: Dan és a szerelem
• Vajda Judit: Szerzők
• Forgács Nóra Kinga: Miss Pettigrew nagy napja
• Tüske Zsuzsanna: Jelenetek két házasságból
• Nevelős Zoltán: Szex telefonhívásra
• Kárpáti György: Trópusi vihar
• Sepsi László: Üresfejű
• Baski Sándor: ZseniKém – Az ügynök haláli
• Varró Attila: Utazás a Föld középpontja felé
• Klág Dávid: Múmia 3.
DVD
• Varga Zoltán: Luis Buñuel Trilógiája
• Pápai Zsolt: Apu vad napjai
• Klág Dávid: A Káosz birodalma
• Géczi Zoltán: Ninja Scroll

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Luis Buñuel Trilógiája

Varga Zoltán

A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie) – francia–olasz–spanyol, 1972. Szereplők: Fernando Rey, Paul Frankeur, Delphine Seyrig. 102 perc; A szabadság fantomja (Le fantome de la liberté) – francia, 1974. Szereplők: Michel Piccoli, Julien Bertheau, Monica Vitti. 104 perc; A vágy titokzatos tárgya (Cet obscur objet du désir) – francia–spanyol, 1977. Szereplők: Fernando Rey, Carole Bouquet, Angela Molina. 102 perc. A filmeket a Caesar Film International forgalmazza.

 

A populáris moziban ismert trilógiákkal ellentétben a művészfilmes trilógiák darabjai között – Theo Angelopoulosz filmjeitől Lars von Trier műveiig – ritkábban a főhős személye és a hasonló cselekmény az összekötő kapocs; a folyamatosságot inkább a rokon problematika vagy bizonyos stiláris és elbeszélő eszközök csoportja teremti meg. A csoportosítást olykor kritikai (esetleg kereskedelmi) önkény is szülheti: Bergman híres-neves trilógiájából például A csend nem a rendező előző, hanem következő két munkájával mutat nagyobb rokonságot. A Luis Buñuel életművét záró filmhármassal is hasonló a helyzet. A burzsoázia diszkrét bája (1972) és A szabadság fantomja (1974) a megszakadó epizódokra épülő elbeszélés szempontjából sokkal szorosabban kötődik az 1969-es A tejúthoz (maga Buñuel is ezt a három filmjét vélte trilógiának), még ha annak vallási pikareszkjétől távol kerülnek is. A vágy titokzatos tárgyát (1977) pedig látszólag hagyományosabb elbeszélése és a mozgatórugójának megtett szexuális frusztráció – továbbá Fernando Rey személye – még korábbi alkotásokhoz fűzi, a Viridianához (1961) és a Tristanához (1970). A hetvenes évek Buñuel-filmjeit mégis együtt emlegetik, elsősorban mert mindháromnak a nagypolgári miliő a mozgástere: hősei innen kerülnek ki, s a buñueli szarkazmus céltáblája is alapvetően ez a közeg (mint a nyitófilm címe is gúnyosan sejteti), még ha az egyház, a katonaság, a rendőrség és egyéb intézmények sem maradnak ki.

Ezeket a munkákat a ’68-at követő illúzióvesztésből is levezethető „válság”- és „csömör”-filmekhez (A nagy zabálás; Sweet Movie) is szokás kapcsolni, de nem annyira trendkövetésről van szó, mint inkább a rendező bő negyven évig érlelt rögeszméinek frenetikus kiteljesedéséről. Ha Az andalúziai kutya és Az aranykor avantgárd antréja dióhéjban megelőlegez mindent, ami rendszeresen feltűnik az életműben, úgy a „búcsúzó” filmhármas Buñuel kései korszakát összegzi: a filmekben a szenvtelen – szinte klasszikus – formanyelv az elbeszélő konvenciókat kikezdő többértelmű játékkal párosul, és a mester a maga utánozhatatlan fekete humorát is felhasználva a beteljesíthetetlen vágy groteszkségét mutatja meg. A vezérmotívumok a szürrealizmus alappilléreire épülnek: A burzsoázia diszkrét bája az álom, A szabadság fantomja a véletlen találkozás(ok), A vágy titokzatos tárgya az őrült szerelem filmje. A burzsoázia… Az öldöklő angyalban kompromittált elegáns társaság koncepcióját is örökli: itt egy hattagú kompánia (köztük egy kokaincsempész nagykövet) éli át a legkülönfélébb képtelen helyzeteket, melyek minduntalan megakadályozzák, hogy közösen vacsorázhassanak (igazi buñueli önirónia, hogy a beteljesületlenség ezúttal nem szexuális, csak „gasztronómiai” természetű). A szituációk abszurditásáért az álom szavatol, ez az epizódok kötőanyaga és csapdája: sorra derülnek ki a jelenetekről, hogy a hősök csak álmodták azokat, s az „álom az álomban”-csavarral Buñuel a legpimaszabb tréfákat is megengedi magának. A szabadság…-ban még stabil szereplőgárda sincs (bár visszatérő karakterek akadnak), az epizódokat az egyikből „kilépő” és a másikba átvezető figurák kötik össze, valamint ismétlődő motívumok, ezek variációi teremtik meg a film fejtetőre állított világát: Buñuel egyik legmerészebb remeklése, tele kulturális, biológiai, szexuális tabusértésekkel (nekrofília, incesztus, ürítkezés) – a lehető legártalmatlanabb tálalásban. A vágy titokzatos tárgya egy orránál (altesténél) fogva vezetett férfi többnyire visszapillantásokban előadott meséje, egy metaforikusan és szó szerint is robbanásveszélyes helyzetekkel szegélyezett kapcsolat portréja: a megfoghatatlan, két színésznő által fölváltva játszott Conchita bolondot csinál az elbeszélő Don Mathieu-ből, megalázza és kigúnyolja őt, s ez mintha soha nem akarna véget érni. A rendező hatvanéves korától kezdődő, remekművek sorából álló nagy visszatérésének tételei (Viridiana, Az öldöklő angyal, A nap szépe, A tejút, Tristana) mellett immár a legendás trilógia teheti teljesebbé Buñuel-gyűjteményünket.

Extrák: Előzetesek; fotógalériák; Luc Lagier egy-egy dokumentumfilmje Buñuel munkáinak keletkezéséről és jelentéseiről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9490