KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/április
POSTA
• Modor Ádám: A gumimegváltó Olvasói levél
• Oszoli Tamás: A gumimegváltó Olvasói levél
• A szerkesztőség : A gumimegváltó Válasz az olvasói levelekre
FILMSZEMLE
• Bársony Éva: Fegyelem és forma Beszélgetés Mihály Andrással a társadalmi zsűri elnökével
• N. N.: A játékfilmszemle díjai
• Hanák Péter: Önismeret ’83 Cukorral vagy cukor nélkül?
• Kardos G. György: Csak művészet... Egy laikus zsűritag megjegyzései
• Almási Miklós: Világképek hiánygazdasága

• Györffy Miklós: Lassú hazatérés Budapesti beszélgetés WSim Wenders-szel
• Almási Miklós: László-napi tűzijáték Gyertek el a névnapomra
• Reményi József Tamás: Mesés esélyek Boszorkányszombat
• Lukácsy Sándor: Kis piros svájcisapka, tanulságokkal Az óriás
• Zalán Vince: A vesztes oldalán? Veronika Voss vágyakozása
• Grunwalsky Ferenc: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
• Szomjas György: Kifulladásig Beszélgetés Halász Mihályról
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Nőrablás
• Csantavéri Júlia: Nimfa a lápvilágban
• Harmat György: Ördögfajzat
• Kapecz Zsuzsa: Patakfia és a Nap
• Vanicsek Péter: Kisapák és nagyapák
• Fazekas Eszter: Bizonyítási eljárás
• Ardai Zoltán: Fehér mágia
• Farkas András: Sabine, 7 éves
• Zoltán Katalin: Kincs, ami nincs
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Arcképcsarnok
• Hegyi Gyula: Esténként a felügyelő A tévékrimiről
• Varga Csaba: Tömegkommunikációs reform? A kábeltelevíziózásról
KÖNYV
• Hollós János: Profán esztétikák felé

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victoria

Ruprech Dániel

Victoria – német, 2015. Rendezte és írta: Sebastian Schipper. Kép: Sturla Brandth Grovlen. Zene: Nils Frahm. Szereplők: Laia Costa (Victoria), Frederick Lau (Sonne), Franz Rogowski (Boxer), Burak Yigit (Blinker). Gyártó: MonkeyBoy / Radical Media / Deutschfilm. Forgalmazó: Vertigo Film Kft. Feliratos. 140 perc.

Victoria fiatal spanyol nő. Három hónapja jött Berlinbe, németül nem tud, egy kávézóban dolgozik. Amikor találkozunk vele, egy klubban táncol egyedül. Hajnali négy körül járhat, órákon belül nyitnia kell a kávézót. Még iszik egy rövidet, megpróbál beszélgetést kezdeményezni a pultossal, nem igazán sikerül. Victoria sűrítménye mindazoknak, akik Berlin utcáin egyre nagyobb számban lófrálnak: emigráns művészháttérrel, most itt él ebben a világvárosban, valószínűleg az egyetlenben, ahol az ország nyelvének ismerete sem szükséges, ahol munkát leginkább csak a pultozással vagy egy call centernél lehet találni, kevés pénzért. Magányos, barátok nélkül, céltalanul él, ki tudja meddig. De Berlinben, ahol mégis minden könnyű és szabad, ahol nem aggódik senki amiatt, hogy egy átbulizott éjszaka után miként húzza le a műszakját. És amíg a város fenn tudja tartani a gondtalanság látszatát, addig az élet csak egy techno-zenére lüktető party marad.

Amikor Victoria elindul kifelé, négy fiatal berlinibe botlik, könnyelműen hozzájuk csapódik, sört lopnak, egy tetőről nézik a spontán és laza éjszakát. Alig egy órával később a lány remegő kézzel próbál beindítani egy lopott kocsit, amíg a srácok bankot rabolnak. Felelőtlenségükért meg kell lakolniuk; a naivitásból táplálkozó Berlin-képet erőszakkal zúzza szét a film, olyan lendülettel, amelyet csak a vágásokkal nem tagolt, állandó mozgás érhet el. A képek egyszerre viselik magukon a megkomponált és koreografált szabályozottságot, illetve a dokumentarista nézőpont kíváncsi és figyelmes tekintetét. Így válik precízzé és marad mégis könnyed, ábrázolásmódja ellensúlyozza a cselekmény gyengébb pillanatait, sutább fordulatait, esetlenségeit, melyek még – Frederick Lau játékával kiegészülve – némi bájt is nyernek. Sebastian Schipper moziját a német sajtó hosszan tartó ovációval ünnepelte. Talán túlzásba estek, az azonban vitathatatlan, hogy a Victoria nagy mutatvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12426