Kínáról jut eszembe. Mennyei Örömök Klubja helyett inkább ez a Jean Vigo-s cím illenék ehhez a sino-amerikai filmregényhez. Wayne Wang filmje ugyanis az emlékekben élő Kínáról szól. San Franciscóba szakadt kínai hősnői – négy anya és lányai – lélekben még mindig az óhazában élnek. A Mao-Zoleumban. A tradíció vagy modernizáció című non-stop kiállítás Kínájában.
A szerteágazó, bonyolult szerkezetű epikus filmben (Amy Tan családregényéből készült) az anyák és lányaik élettörténete társadalmi korkép, kórlap, hirtelen ívelő lázgörbével, könnyű halálozással, véget nem érő vergődés a beilleszkedés reményében. Mindegy is, hogy Sanghaj a színhely vagy San Francisco.
A Mennyei Örömök Klubja irodalmi műnek teljes, filmnek is az lehetett volna. Helyette egy belső emigrációban szenvedő irodalmi adaptáció született – megrázó történettel, hiteles díszletekkel és jelmezekkel –, amelynek minden egyes képe ólomnehéz.
