KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kövek ura

Nóvé Béla

 

A mesebeli kazah tájon szemünk láttára bontakozik a kikelet, akár egy természetfilmben: zsenge fű hajladoz a sztyeppei szélben, kopár szirttetőn bimbó fakad, szelíd őzek iramlanak; ám ekkor a Kövek Ura, Taszbol irigy bosszújaként elszabadul a pusztító kőlavina, s vele a cselekmény, a folklórszerű és allegorikus epizódok szakadatlan zuhataga. Máris elibénk toppan Jerzsán, a derék kovácsmester, ki Taszbol követeit kikacagja, fiait a zsarnok seregébe ő dehogyis adja, inkább kővé mered, s elszenvedi, hogy nyomába eredő nyolc szép szál fia a pörölyt odahagyva szintúgy csapdába essék, hiába is edzették maguk e szókkal: „Erős emberek leszünk, bátor emberek leszünk, büszke emberek leszünk, mert az élethez erő, bátorság és büszkeség kell!” Hiába óvja őket anyjuk: „Nem tud Semmit, ki a félelmet nem ismeri!”, hiába, jaj, minden hiába, hisz meglehet erősek, bátrak és büszkék, az ármány és varázslat mégis kifog rajtok: isznak a felejtés vizéből, s atyjuk feledve Taszbol kőszívű testőrévé lesznek mindahányan. – De nem így a kilencedik, Jerkenzse, ki még csak most nevekedik (éppoly hamar, mint Kazahföld virágai tavaszkor!), cseperedik-nevekedik, s eljő a nap, midőn Jerkenzse is nyeregbe száll, tegzét vállára vetvén elindul bátyjai után. És íme, a lélegzetelállító fordulatözön után jöhet végre a tavasz, mert amint azt a tündérek jámbor matrónája konstatálja: „A föld olyan, mint az ember, sokmindent eltűr, de semmit sem felejt. Most már senki sem zavarhatja meg a munkánk, hogy befejezzük a szivárványt és virágdíszbe öltöztessük a köveket...”

Tavasz közeledvén hadd kívánjunk e munkához a kazahsztáni tündérleányoknak sok sikert, erőt és egészséget! Akinek pedig Jerkenzséhez hasonló hat-nyolc esztendős fiacskája van, az bátran és büszkén vigye csak el egy vasárnapi matinéra, e filmet látva lesz mindkettőjüknek izgulni-, s okulnivalója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5854