KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Silverado

Nagy Zsolt

 

Lawrence Kasdan kisebb-nagyobb eltéréssel A hét mesterlövész történetét fogalmazza újra, csak éppen mesterlövészeinek számát négyre csökkentette.

A Silveradót akár a műfaj enciklopédiájának is tekinthetjük, hiszen megtalálható benne mindaz, amitől igazán western a western: pisztolypárbaj, kocsmai verekedés, lovas üldözések – a gyönyörű paripákon amúgyis előszeretettel időzik John Bailey kamerája –, békés telepesek és kegyetlen rablók, korrupt seriff és természetesen a négy, többé-kevésbé rokonszenves, de egyaránt belevaló revolverhős, akiknek hol szétváló, hol összefonódó története adja a film meséjét. A film első felében (miközben megismerjük az egyes hősök előtörténetét és ezekből adódó motivációikat, illetve azt, hogy valamiért mindannyian Silveradóba tartanak) úti kalandjaikat követhetjük nyomon, laza epizódokból építkezik a cselekmény. A gonoszok, kétkedők és gyávák elhullanak, hőseink pedig megérkeznek a tetthelyre, ahol úgy látszik, sorsuk végleg szétválik. Ám a városban uralkodó állapotok – a gazdag, bérgyilkosokat alkalmazó farmer önkénye a békés polgárokkal szemben, a rovott múltú seriff tudtával – még egyszer utoljára csatasorba állítják hőseinket, együtt indulnak a város ellen. S miután ki-ki leszámolt saját személyes ellenségével is, helyreáll a rend, mindenki újra saját útjára indul. A messziről jött ember igazságot szolgáltat, majd lovára kap és eltűnik, hogy máshol – mondjuk egy következő filmben – újra felbukkanhasson. Ezt a klasszikus alapképletet használja Kasdan is filmjében, ha nem is úgy, mint például Sergio Leone, de jó tempóérzékkel, igényesen, nagy sztárok nélkül. A Silverado egy a sok közül, de a jobbak közül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5561