Steven Seagal ezúttal öntörvényű, a szabályokat állandóan felrúgó és heves vérmérsékletű zsarut játszik. Célja Detroit városának megtisztítása a bűnözőktől és a korrupt rendőröktől. Nem bízhat senkiben, a bűn egyenruhában parádézik az utcákon. A keményfejű igazságosztó bosszúhadjárata azonban érdektelenné válik a cselekmény sematizmusa és a fordulatok kiszámíthatósága következtében. A rossz fiúk elszántsága és idiotizmusa a Hupikék törpikék gonosz varázslójának színvonalával vetekszik. A fiatal és szép, ámde feladatának ellátására tökéletesen alkalmatlan rendőrfőnöknő alakja pedig még a képregények hitelességével sem rendelkezik. A felületesen megrajzolt karakterek miatt a hangsúlyt inkább a látványos autósüldözések és pirotechnikai tűzijátékok kapják. Az Öld meg Rómeót!stábja most sem bízott semmit a véletlenre. A mai igényeknek megfelelően durvára hangszerelt, csonttörő verekedéseket megfűszerezték még a Hegylakóból ismerős kardvívó párbajjal is. A külsődleges elemek elburjánzásával szemben a humor jelenthetné a kiutat. A főhős részvétele a társadalmi beilleszkedést elősegítő csoportterápián vagy visszaminősítése közlekedési rendőrré a film legsikerültebb részei. Az utóbbi jelenetben a forgalomirányítóként teljes káoszt okozó, de színészi képességeivel még mindig adós maradó Seagal végre adekvát szerepével. Az irónia azonban csak rövid ideig vendégeskedik, gyorsan átadja helyét az értelmetlen erőszaknak és a folyamatosan dübörgő rap zenének.
