KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Örökzöld
• N. N.: Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)
MÉDIA
• György Péter: Tedd a magadévá! Média és közszolgálat
• Simó György: A civilizált reklám Beszélgetés Sipos Józseffel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A démon papucsa Cannes

• Bori Erzsébet: Két kutya húzta Az író Tarantino
• Horváth Antal Balázs: Amerika a taccsvonalról Hollywood-alsó
KÉPREGÉNY
• Kertész Sándor: A képregény Griffithe Százéves rokonság
ANIMÁCIÓ
• Karátson Gábor: Halkoporsók Animáció
DOKUMENTUMFILM
• Csejdy András: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Simó György: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Muhi Klára: A kíváncsiság kútja Magyar tarka
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Az élet filmje Virtuális természet
• Dániel Ferenc: A jövő a páviánoké Krízisképek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Déltengeri presszózene Bukott angyalkák
• Csejdy András: Zoológus pácban Angyalok és rovarok
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Semmihasznák
• Ardai Zoltán: Teljes napfogyatkozás
• Schubert Gusztáv: Jefferson Párizsban
• Simó György: A szikla
• Takács Ferenc: Arc
• Vidovszky György: Leszámolás Denverben
• Boros József: Most és akkor
• Tamás Amaryllis: Legbelső félelem
• Hungler Tímea: Majomparádé
• Simó György: Menekülés az éjszakába

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Madaras József (1937–2007)

Kézdi-Kovács Zsolt

 

Először a Főiskolán akkor hallottunk róla, amikor – a legenda szerint – rádöntötte a díszletet tanárára, Básti Lajosra. Ki is tették a szűrét, végbizonyítványt kapott. Az volt a híre, fékezhetetlen őstehetség. Valóban őstehetség volt, hihetetlen erő és feszültség sugárzott minden megjelenéséből akkor is, ha kiszolgáltatott parasztot vagy munkásembert játszott, és akkor is, amikor nagyurat, zsiványt vagy katonát. Kezdetben nem is mertek a rendezők mit kezdeni vele. De nem volt fékezhetetlen: megtanulta, hogyan uralkodjon érzelmein, dühkitörésein, örökösen felhalmozódó energiáin. Profi volt, a legjobb értelemben: egyszerre ösztönös és tudatos színész. Habitusában, mozgásában, villogó, örökké konfrontációra kész szemeiben akkor is feszültség tükröződött, amikor a szöveg, a helyzet nem is adta volna. Ezért volt tipikusan filmszínész: a kamera, ha közel ment hozzá, leleplezte a lappangó indulatokat, és néha, szinte a rendező szándékai ellenére, az emberi jellem mélységeit.

Legalább száz filmben játszott, szinte nem is volt filmrendező, aki ne dolgozott volna vele. Igazi felfedezése a korai Jancsó-filmekben történt, a Szegénylegények, a Csillagosok katonák, a Csend és kiáltás az egész világon ismertté tette. Szinte minden műfajt kipróbált, a népszerű tévé-műfajokat, a „realista” filmeket és a történelmi, absztrakt figurákat is. Néhány filmcím az előbbiek közül: Köszönöm, megvagyunk, Feldobott kő, Egy óra múlva itt vagyok, Egy őrült éjszaka, Nincs idő, Az utolsó tánctanár, Apám néhány boldog éve, Pókfoci, Budapesti mesék, Arc, Az oroszlán ugrani készül, A hamis Izabella, A Tenkes kapitánya, BorsÉs néhány cím az utóbbiakból: Égi bárány, La Pacifista, Még kér a nép, Romantika, Magyar rapszódia, A zsarnok szíve, Szörnyek évadja, Kék Duna keringő. Később maga is rendezett a televízióban, nagy példaképről, József Attiláról.

Aztán jött a katasztrófa: a súlyos fejsérülés, a bénultság. A szavak és mozdulatok újratanulása. A győzelem az esendő test felett: újabb színpadi és filmszerepek. És az utolsó: a koldus szerepe a Rokonokban. Szimbolikus, amit itt mond: „Adakozzatok Magyarország szegényeiért, a szegény Magyarországért.”

Madaras Józsefben az utolsó negyven év magyar filmtörténetének egy jelentős részét gyászoljuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9000