KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/február
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Makay Árpád filmoperatőr Élt 93 évet

• Bikácsy Gergely: Kés, villa, olló Hitchcock, a sorozatgyilkos
• Varró Attila: Rövid éjszaka Hitchcock utolsó filmterve
• Pápai Zsolt: Alfred Hitchcock Experimenta A kísérleti filmes Hitchcock
• N. N.: Hitchcock DVD-n
• Varga Zoltán: Megszállottak Hitchcock és Buñuel
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Magyar zsáner Film és közönsége
• Schreiber András: Független borzongások Magyar amatőrhorror
• Hungler Tímea: Inkább megyek pingpongozni Beszélgetés Dyga Zsomborral
• Horeczky Krisztina: A szavak butábbak, mint a képek Beszélgetés Mispál Attilával

• Kubiszyn Viktor: Tarantino kutyaszorítóban A hongkongi kapcsolat
• Kovács Marcell: Tökéletes másolat Tarantino-variációk
• Csillag Márton: Tisztelgés a csomagtartóból Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija
• Földényi F. László: A Führer inasai A bukás – Hitler utolsó napjai
• Mersich Gábor: A képregény-rajzoló szerződése Maus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Koreai vendetta Oldboy
• Zoltán Gábor: Hideg törökfürdő Messze
• Csala Károly: Képtájak Rendhagyó párizsi leltár
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Ray
• Kolozsi László: Állomásfőnök
• Varga Zoltán: Válótársak
• Köves Gábor: Közelebb!
• Vaskó Péter: A tűzből nincs kiút
• Köves Gábor: A nemzet aranya
• Mátyás Péter: Alfie

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjjel-nappal fiatalok

Ágfalvi Attila

 

A Late Night Shopping (nem vagyok hajlandó azt az iszonyú, bizonyára a komplexusokkal terhes KISZ-múlt és a hatvanas-hetvenes évek újmagyarja ihlette, bornírt magyar címet használni) négy hétköznapi (vagy annál azért mégiscsak kissé fotogénebb) angol fiatal néhány napjának laza, pergően színdarabszerű dialógusokkal és sallangmentes, de azért kellően divatos (vagy jóindulatúan: korszerű) stílusban előadott, zeneileg ugyancsak korszerűen megtámogatott története. Hőseinkben egy dolog közös: mindannyian éjszaka végzik egyformán egyhangú, közepesen embertelen munkáikat: Sean kórházi betegtologató, Vincent segédmunkás egy szupermarketben, Lenny telefonos tudakozóban dolgozik, Jodey pedig elektronikus alkatrészeket szerel. Munka után ugyanabban az éjjel-nappal nyitva tartó presszóban ücsörögnek, innen származik ismeretségük, amit több-kevesebb erőfeszítéssel próbálnak barátsággá feltornázni. Fiatalokról lévén szó, a konfliktust természetesen szerelmi életük váltja ki, ami, természetéből adódóan, kusza, olyannyira, hogy a szálak a kis közösségen belül is váratlanul összefonódnak. Hogy ki kinek a barátnőjével mikor, hogyan és miért mit csinált, az majd a moziban kiderül. Ennél talán fontosabb itt megemlíteni, hogy a hosszú évek óta kiváló-megbízható brit filmtermés újabb darabbal gazdagodott (noha ezúttal inkább az utóbbi fajtából). Ha eddig nem fejtettük meg ennek az irigylésre méltóan egyenletes színvonalnak a titkát, most sem fogjuk: nem valószínű, hogy a képzetlen angol melósok nagy átlagban ezekhez a fiúkhoz-lányokhoz hasonlóak, a forgatókönyv is inkább színpadi, mint filmes erényekben gazdag, a százszor látott tárgyi környezet, látványvilág sem tölt el a felfedezés élményével, a zene meg pont olyan jellegtelen-noha-érzelemdús, mint a minket Pesten ha kell, ha nem körülvevő hangkulisszának a fiatal értelmiség által kedvelt változata. Azonban a film lezser, formás, szellemes, szórakoztató, még ha a nézőben a moziból kilépve nem is marad meg sokkal több, mint (némileg átalakítva) a filmbéli fiatalok sokszor elhangzó, ám mindannyiszor válasz nélkül maradó kérdése: és akkor most mi van?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3449