KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Robbanáspont

Mátyás Péter

 

Bizonyára sokan emlékeznek még a Féktelenülre, amelyben a zsúfolt nagyváros utcáin száguldó autóbusz sebessége nem csökkenhetett ötven mérföld alá, különben a járaton elrejtett, szörnyű pusztítást okozó bomba működésbe lép. A Robbanáspont képlete hasonló. Az amerikai hadsereg kutató laboratóriumában kifejlesztett vadonatúj kémiai fegyvert mindenre elszánt terroristák akarják megszerezni. Az egyik tudós viszont megelőzi őket, ellopja és egy fagylaltoskocsiba dugja a veszélyes anyagot tartalmazó szerkezetet, ami automatikusan felrobban, ha hőmérséklete tíz fok fölé emelkedik. A szituáció és variációs lehetőségei egyaránt ismertek. Sajnos a forgatókönyvből hiányzik az eltökéltség az emberi sorsok és drámai helyzetek ábrázolásához. A gonosz és pénzéhes banditák éppúgy jellegtelenek, mint a két vagány fiatal, akik megpróbálják biztonságba helyezni a bombát. A pozitív hősök párosítása, trükkös menekülésük és bohóckodásaik A halálos fegyver-széria rendőr párosát idézik. A színészi játék és a humor színvonala azonban elmarad a nem igazán veretes elődökétől. A semmitmondó frázisok a tudós felelőségéről, a vegyi fegyverek elleni morális tiltakozásról pedig egyenesen bosszantóak. A rendező ugyanakkor hatásos eszközökkel, autós üldözésekkel és kaszkadőrök tucatjaival tereli el figyelmünket a szegényes választékról. Így a film a cukrászati sütemények körébe tartozik, ahol megfelelő technikát alkalmaznak arra, hogy megédesítsék érzékszerveinket. Az állandó látványosság közepette a gyanútlan néző talán megfeledkezik arról, hogy a műfaj működésének effajta kiszámítottsága a „nem művészet” legfőbb sajátossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3132