|
|
|
MoziFree RainerBaski Sándor
Free Rainer – német-osztrák, 2007. Rendezte: Hans Weingartner. Írta: Hans Weingartner és Katharina Held. Kép: Christine A. Maier. Zene: Andreas Wodraschke és Adem Ilhan. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Rainer), Milan Peschel (Phillip), Simone Hanselmann (Anna), Gregor Bloéb (Maiwald). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 138 perc.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a munkában megfáradt melós a tévé elé lerogyva nem a legújabb valóságshow-t nézi, hanem a Fassbinder retrospektívet, elalvás előtt pedig Goethe-kötetet olvasgat. Hans Weingartner elképzelte, és sajnos komolyan is vette saját utópiáját. Előző filmjében, az Edukators-ban újbalos fiatalok próbálták kitalálni, hogyan lázadhatnának a kapitalista társadalom ellen. A fiatal osztrák rendező már itt sem titkolta, hogy szimpatizál hőseivel, idealizmusa a Free Rainerben azonban már inkább naivitásnak tűnik. Feltehetőleg a Harcosok klubja volt a minta, már ami a stílust és a témát illeti, de maró szatíra és dühös társadalomkritika helyett Weingartner csak az értelmiségi vágybeteljesítésig jut el.
Producer főhőse épp olyan, amilyennek egy kereskedelmi tévé fejesét Móricka elképzelné (alakítja: Moritz Bleibtreu). Cinikus, lelketlen, agresszív és a nap 24 órájában tömi magába a kokaint, mígnem egy közlekedési baleset után ráébred arra, hogy munkaadó csatornája – saját, hathatós közreműködésével – agyatlan zombivá változtatja az embereket, és mindezt azért, hogy jobb fogyasztókká nevelje őket. Rainer a társadalom néhány szerencsétlen kitaszítottjából csapatot szervez maga köré, segítségükkel meghekkeli a nézettségmérő rendszert, hogy a toplisták élére a szenny és mocsok helyett a kultúrát közvetítő programok kerüljenek.
Nehéz lenne vitába szállni a filmnek azzal a tételével, hogy a kereskedelmi tévék showműsorai masszívan pusztítják a nézők agysejtjeit, mint ahogy szellemes az a felvetés is, mely szerint az embereket – kellő sulykolás árán – az értékesebb műsorokra is ugyanúgy rá lehet szoktatni, Weingartner azonban irónia és szatíra helyett szentimentalizmussal súlyosbított demagógiával vázolja fel a helyzetet. Naivnak és butának tekinti nézőit, ez pedig, egy olyan film esetében, ami éppen az emberek elbutítása ellen kíván felszólalni, több mint kínos.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1112 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
