|
|
|
MoziSzex, mámor, rock n’rollBaski Sándor
Belgica – belga, 2016. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: Arne Sierens
és Felix van Groeningen. Kép: Ruben Impens. Zene: Soulwax. Szereplők: Stef
Aerts (Jo), Tom Vermeir (Frank), Stefaan De Winter (Ferre), Dominique Van Malder
(Manu). Gyártó: Menuet Producties / Pyramide Productions / Topkapi Films.
Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 127 perc.
A belga Felix van
Groeningen néhány felejthető és egy kiforratlan, de ígéretes produkció (Szarul állnak a dolgok) után 2012-ben,
az Oscar-jelölésig jutó Alabama és Monroe-val
robbant be a filmes köztudatba. Sejteni lehetett, hogy a súlyos tragédiával
terhelt párkapcsolati drámát nem tudja majd következő filmjével túllicitálni –
emelni a tétet gyakorlatilag lehetetlen is lett volna –, ezért bölcsen úgy
döntött, meg sem próbálja.
A Szex, mámor, rock n’roll cselekménye nem élet és halál körül forog,
csak a címbéli klub (Belgica),
illetve az azt üzemeltető testvérpár közös történetét meséli el. Ismerős témái
és konvencionálisabb felépítése ellenére ez a film jóval személyesebb, mint az Alabama és Monroe: az író-rendező apja
is egy hasonló szórakozóhelyet üzemeltetett 10 éven át – a kis Felix
gyakorlatilag itt serdült fel –, majd eladta egy testvérpárnak. Groeningen ezt
a két periódust egyszerre örökítette meg, és ez a kor-, illetve helyismeret
teszi hitelessé az amúgy kevés meglepetést tartogató sztorit. A konfliktust
természetesen a két testvér habitusbéli különbsége adja: a fiatalabb Jo
felelősségteljes és ambiciózus, ő az, aki a szabályok szerint játszana,
családos bátyja, Frank viszont vakmerően veti bele magát az éjszakába,
veszélybe sodorva ezzel az egész vállalkozást.
Korábbi filmjeihez hasonlóan Groeningen ezúttal is a
színészvezetésben és a hétköznapi pillanatok feszültséggel telítésében
jeleskedik leginkább, de a helyi klubélet bemutatása is autentikusnak tűnik. Az
Alabama és Monroe után a zene most is
kiemelt szerepet kap – a blue grass helyett itt a punktól a house-ig terjed a
spektrum. Noha a 70-es évek Manchesterét nem lehet Genttel összevetni,
Groeningen mégis hasonló módon állít emléket a város lüktető zenei szcénájának,
mint tette azt Winterbottom a Non-stop
party arcokban.
Az ország és a kor hiába
más, a szex, a drogok és a rock’n’roll életérzése ugyanaz.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 7.29 |
 |
|
|
|
