Szabványízléssel és PC-terrorral szembeni harcukban a Farrelly testvérek mostanáig inkább az extrém szituációkat és együgyűségükben is extravagáns figurákat kedvelték, új filmjükben viszont visszahátráltak a hétköznapiságba. Tökéletesen szimpla alapszituációra építettek, egy olyan férfiről meséltek, aki nem tudja elviselni frissen szerzett feleségét.

Eddie-t egész pereputtya azért froclizza, mert bár már negyvenhez közelít, még nem nősült meg. Amikor egyszeriben elege lesz ebből, az első mutatós lányt kikapja a tömegből, és kezdetben – a házasságkötés utáni pillanatokig – minden rendben is van, azonban a nászúton az asszonyka kimutatja a foga fehérét. A problémákat ráadásul fokozza, hogy hősünk a mézeshetekhez kiszemelt szállodában megismerkedik a tényleges nagy Ő-vel.

Bár korábban jobbára saját kútfőből, eredeti forgatókönyveikből dolgoztak a Farrellyk, ezúttal hozott anyagból (Neil Simon klasszikus darabjából) merítettek, ami arra mutat, hogy ihletük apadóban van – emellett a Keresd a nőt! című alapfilmjük leleményeinek aprópénzre váltása, illetve a poénok mennyiségének csökkenése és minőségének gyengülése is ezt jelzi, az Agyő, nagy Ő! mégis élvezhető darab. Originális Farrelly-film, a felületi jegyeken – genitália-vágóképek, mélyről felbugyborékoló alhasi hang, szórványosan szitáló testnedvek – túl mindenekelőtt azért, mert maradéktalanul átélhetővé tesz egy végtelenül banális helyzetet.

Ez a szituáció a buggyant ötletekkel megszórva lesz igazán izgalmas, bár feltehetően legalább annyi nézőt taszít, mint amennyit vonz. A Farrellyk mintha a bizarr helyzeteket szintén kedvelő Marx fivérek későposztkori, slampos utódjai lennének. Filmjeik be- és elfogadásához mindig szükség volt némi ellazultságra, hülyeségre hangoltságra – ha ez hiányzik, akkor csak a kínlódás, a feszengés vagy az ásítozás marad.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9183

Cikk értékelése:

szavazat: 771 átlag: 5.24