|
|
|
MoziMicsoda spanyol éjszaka!Sepsi László
Mi gran noche – spanyol, 2015. Rendezte: Alex de la Iglesia. Írta: Jorge
Guerricaechevarria és Alex de la Iglesia. Kép: Angel Amoros. Zene: Joan Valent.
Szereplők: Pepon Nieto (Jose), Raphael (Alphonso), Blanca Suárez (Paloma),
Mario Casas (Adanne), Hugo Silva (Roberto). Gyártó: Canal Plus / TVE /
Telefonica Studios. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 100 perc.
Az odakint dúló
zavargások ellenére is glitteres hangulatban zajlik a szilveszter éjszakai
tévéműsor felvétele, mígnem az egyik kameradaru gigantikus libikókaként
megbillen, és belepasszírozza a színpad előtti vacsoraasztalnál ülő statiszta
koponyáját a terítékbe. Kétszer. A Micsoda
spanyol éjszaka! nyitójelenete jellegzetes pillanat Álex de la Iglesia
életművében: a váratlan és véletlenszerű erőszak egyszer csak szétrobbantja a
szórakoztatóipar kulisszáit, hogy aztán kétségessé váljék, vajon a növekvő
káosz és erőszak csupán gyakori velejárója a (tömeg)szórakoztatásnak, vagy a
brutálbörleszk maga a szórakoztatás.
Az idei film azonban korántsem
jut olyan messzire a téma kidolgozásában, mint korábban a tévékomédiásokról
szóló Muertos de risa vagy a magnum
opusnak is tekinthető Egy őrölt szerelem
balladája. Bár a rendező kézjegyszerű elmebetegeiből bőséggel akad itt is,
és az egyetlen éjszaka történetét elmesélő médiaszatírában a leghétköznapibb
szituációk is pillanatok alatt átfordulnak groteszk tortúrába – főképp egy
pszichotikus Fenyő Miklósra emlékeztető idős táncdalénekes jóvoltából –, a Micsoda spanyol éjszaka! komédiázása
jócskán erőtlennek hat Iglesia korábbi munkáihoz képest. A parabolaszerű
alapszituáció – kint rohamrendőrök és huligánok, bent sztárocskák és
díszletpezsgők közt bazsalygó statiszták– az öt évvel ezelőtti La chispa de la vida nehézkes
moralizálását idézi a média álságos természetéről, ám ennél is fájóbb, hogy Micsoda spanyol éjszaka! fergetegesnek
szánt fináléja sem képes átlendülni a mókás esztrádműsorok könnyed
zabolátlanságából az eddigi életmű karneváli őrületébe. Pedig ha valamit
megtanulhattunk eddig Álex de la Iglesiától, akkor az az, hogy a legjobb
bohóctréfák végén valaki otthagyja a fogát – de előtte lerombolja az egész
színpadot.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 4.43 |
 |
|
|
|
