KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/december
TINTIN
• Bayer Antal: Ideáll egy belga Tintin képregények
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Apa, Fiú, Szentlélek Mundruczó színháza
NEKROLÓG
• Orosdy Dániel: Andrew Laszlo 1926–2011
HERSKÓ
• Muhi Klára: Prospero odavan Herskó János
• Mitrovits Miklós: „Nem akartam rossz kompromisszumot kötni” Beszélgetés Herskó Janossal
MADÁCH/JANKOVICS
• Hirsch Tibor: Emberrajz Az ember tragédiája
• Schubert Gusztáv: Ádám a vérzivatarban Madách és Jankovics
DR. GONZO
• Géczi Zoltán: Hunter kontra Hollywood Hunter S. Thompson-adaptációk
• Varró Attila: A kis Gatsby Rumnapló
TARSEM SINGH
• Baski Sándor: Barokkos képzelet Tarsem Singh
• Megyeri Dániel: A nyúlon túl Tarsem Singh videóklipjei
TINTIN
• Hlavaty Tamás: Az igazi ifjú Indiana Jones Tintin kalandjai
FILMEMLÉKEZET
• Zalán Vince: Minden rossz és minden jó Evald Schorm 1. rész
• Takács Ferenc: Az ördög cimborája Gabriel Pascal
ÖKOFILMEK
• Gerdelics Miklós: Digitális Gaia Ökológiai videójátékok
• Barotányi Zoltán: A világ nélkülünk Élet az ember után
MOZIPEST
• Palotai János: Várostérkép Új Budapest kortárs filmen
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Kibervitézek Hacktion
FESZTIVÁL
• Babiczky László: A tudás-alapú mozi Szolnok
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Lépésirány Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Vajda Judit: Férfibú Mordecai Richler: Így látta Barney
• Roboz Gábor: A fősodor verziója Richard J. Lewis: Barney és a nők
KRITIKA
• Pintér Judit: Vatikáni vakáció Van pápánk!
MOZI
• Margitházi Beja: Elena
• Roboz Gábor: Szent György megöli a sárkányt
• Kolozsi László: Almanya, a török paradicsom
• Forgács Nóra Kinga: Az én Amerikám
• Sepsi László: Lopott idő
• Nevelős Zoltán: Válogatott gyilkosok
• Lovas Anna: Csizmás, a kandúr
• Fekete Tamás: Karácsony Artúr
DVD
• Sepsi László: Idegen arcok
DROGFILMEK
• Czirják Pál: Szerelmi álmok (Liszt)
DVD
• Nagy V. Gergő: Hétpróbás gazemberek
• Tosoki Gyula: Nem írnek való vidék
• Pápai Zsolt: Morituri
• Varga Zoltán: Torrente 4. – Halálos válság
• Bata Norbert: Batman: A kezdet kezdete
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tarsem Singh

Tarsem Singh videóklipjei

A nyúlon túl

Megyeri Dániel

Karrierje elején Tarsem Singh klipekkel alakította ki sajátos látásmódját.

Az indiai származású rendező markáns vizuális stílusával és delejes kompozícióival igencsak kitűnik a Hollywood-szerte szárnyukat bontogató filmesek közül. Oly sok kollégájához hasonlóan, mielőtt A sejtben (The Cell, 2000) és a Zuhanásban (The Fall, 2006) az emberi psziché és fantázia állhatatos felfedezőjévé vált volna, számos reklámfilmmel – melyek közül a We Will Rock You Pepsi-reklám a legemlékezetesebb (2005) –, illetve öt videóklippel csiszolgatta alkotói kristálygömbjét. Kapcsolata a zeneiparral az 1990 és ’93 közti időszakra korlátozódik, és ha kronologikus sorrendben vizsgáljuk ezeket a szösszeneteket, a szemünk láttára rajzolódik ki az a sárgaköves út, melyen Tarsemnek végig kellett sétálnia ahhoz, hogy szerzői víziója kiteljesedhessen – de természetesen közös tematikai és formai kapcsokat is felfedezhetünk a klipek között.

Az En Vogue R&B-jéhez készített videóklip, a Hold On (1990), az MTV-korszak hajnalához (illetve a ’60-’70-es évek Motown-érájához) méltón egyszerű megoldásokkal operál. Tarsem a lánytrió produkcióját blue box technika révén, kétterű kompozíciókban álmodta képernyőre, ám míg az énekeseket hol kistotálban, hol premier plánban mutatja, bejáratva velük az egész teret, a háttérben vagy éppen az előtérben vonagló táncosok mozgását felgyorsítja, jókora szakadékot képezve a klip főszereplői és a lélegző, de a filmidő torzítása miatt rendellenes ornamentumok közé. Tarsem klipjeit az imázs- és az úgynevezett sztori-klipek közé lehet pozícionálni, mivel a rendező sosem éri be csupán az adott előadó artisztikus, brand-építő bemutatásával, vizuális megfogalmazásával azt egy csapásra át is lényegíti, többlettartalommal ruházza fel. A Hold On félmeztelen táncosai A sejtben tetten érhető testkultuszának korai megnyilvánulásai, soron következő munkáiban már inkább befelé fordítja figyelmét, és ugyan megtartja az egy helyszínen lezajló cselekményt, az álom és a révület tematizálásával vad asszociációk felé nyíló tudatkapukat tár szélesre. Legyen az a Zuhanásban továbbélő halálálom Suzanne Vega Tired of Sleepingjében (1990), a vallásból való kiábrándulás által előidézett önanalízis, meghasonlás (R.E.M. – Losing My Religion, 1991), szerelmi vágyódás (Vanessa ParadisBe My Baby, 1992), netán édes álomba csalogató altatódal (Deep Forest – Sweet Lullaby, 1993).

A Hold On puritán technodíszlete a Tired of Sleeping kihalt lakásbelsőjére rímel, csak míg az előzőben egy filmtechnikai trouvaille nyitotta meg a klip terét, a Suzanne Vega-szám videójában már az elme kanyargós ösvényein száguldunk – egyetlen evilági fal sem állhat utunkba. Egy öregúr haldoklása élete filmjévé áll össze, a tejesüveg ripityává törését Tarsem a vallásos ikonokat tablószerűen felvonultató Losing My Religion-ben is központi motívummá teszi. Szembetűnően a tablókhoz vonzódás, a „mozgó állóképekben” gondolkodás határozza meg munkásságát, nyilvánuljon az meg az R.E.M-klip Caravaggiót és Michelangelót idéző installációiban, a Be My Baby limlommal megtöltött medencéjében, vagy a Sweet Lullaby, közvetlenül már az alkotó későbbi nagyjátékfilmjeinek indiai ikonográfiáiban és élénk színkezelésében – minimalista monokromitástól a szemkápráztató színtelítettségig, kopár stúdióbelsőtől az életigenlő etno-érzékenységig. Mintha csak Salvador Dalí készítené Bollywoodban egy Jean Rouch-film storyboardjait; Tarsem azóta is egyedi fénytörésű kristálygömbjén keresztül szemléli a valóságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10891