KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
   2014/február
MAÁR GYULA
• Harmat György: Kizökkentek az időből Maár Gyula első alkotói korszakáról
• Báron György: Töltőtolltól kameráig A fiatal Maár kritikái
MAGYAR MŰHELY
• Gervai András: Hét szűk esztendő Magyar filmesek és a hatalom (1947-1953)
• Mészáros Márton: „Csatázom tovább!” Beszélgetés Rófusz Ferenccel
• Huber Zoltán: „Leszálltam a magas lóról” Beszélgetés Antal Nimróddal
NAGYMENŐK ÉS LÚZEREK
• Baski Sándor: Az élet császárai Amerikai rémálom
• Huber Zoltán: A látszat hatalma Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
• Pápai Zsolt: Szex, drogok és bázispontok Martin Scorsese: A Wall Street farkasa
• Varró Attila: A túlélés művészete David O. Russell: Amerikai botrány
• Szabó Ádám: A vágóhíd felé Kortárs gengszterfilm: az elveszett férfiasság
• Benke Attila: Zongoralecke vesztes gengsztereknek James Toback: Ujjak
VERHOEVEN
• Csiger Ádám: Hús + vér Paul Verhoeven – 1. rész
• Csala Borbála: Provokatőrből próféta Verhoeven Hollandiája
BALKÁN EXPRESSZ
• Forgács Iván: A periféria reménytelensége Albán filmek
FESZTIVÁL
• Mátyás Győző: A szabadság fényében Stockholm
• Orosz Anna Ida: A valóságon túl Anilogue
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: A pilóta fia Hőskeresők
• Kovács Kata: Kockázat nélkül A legyőzhetetlenek
• Roboz Gábor: Technofília Fekete tükör
KRITIKA
• Varga Balázs: Egy meg egy nem megy A nimfomániás
• Zsubori Anna: Apám, Disney Banks úr megmentése
• Árva Márton: Az orvos ártó keze A német doktor
MOZI
• Baski Sándor: Mielőtt meghaltam
• Vajda Judit: Augusztus Oklahomában
• Huber Zoltán: A könyvtolvaj
• Kovács Kata: Kertvárosi bordély
• Forgács Nóra Kinga: Walter Mitty titkos élete
• Margitházi Beja: Apáim története
• Kovács Marcell: A túlélő
• Géczi Zoltán: A háború angyalai
• Andorka György: Jack Ryan: Árnyékügynök
• Sepsi László: Bűbáj és kéjelgés
• Tüske Zsuzsanna: A nő
• Varró Attila: Eltűnő hullámok
DVD
• Győrffy Iván: Noé bárkái
• Czirják Pál: Stanley Kubrick korai filmjei
• Pápai Zsolt: Öngyilkos bevetés
• Soós Tamás Dénes: Női fény
• Pápai Zsolt: Az Európa-rejtély
• Ardai Zoltán: Gyöngyvirágtól lombhullásig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Ryan: Árnyékügynök

Andorka György

Jack Ryan: Shadow Recruit – amerikai, 2013. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Tom Clancy regényéből David Koepp és Adam Cozad. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Chris Pine (Ryan), Keira Knightley (Cathy), Kevin Costner (Harper), Kenneth Branagh (Viktor), Alec Utgoff (Borovsky). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna film. Szinkronizált. 105 perc.

A újra és újra az események sűrűjébe csöppenő aktakukac CIA-elemző immáron másodszor próbál tetszhalott állapotból visszakerülni a mozivásznakra: a szériaindító Vadászat a Vörös Októberre nagyzenekarra hangszerelt hidegháborús hattyúdala és Harrison Ford korrektül levezényelt jutalomjátékai után legutóbb az ezredfordulós terrorsokkot meglovagoló A rettegés arénája próbálta a fiatalabb Ben Affleck segítségével visszapörgetni az órát, kevés sikerrel. A Tom Clancy regényciklusától ezúttal többé-kevésbé elszakadó újabb hidegindítás tétje egy saját lábán megálló, erős attribútumokkal rendelkező karakter felépítése lett volna, „az intelligencia fegyver” mottója mentén méltó kihívójaként a kortárs titkosügynökök Bourne-tól Bondig húzódó, izmos mezőnyének.

Az aktuális divatnak megfelelően így kapunk is gyorsan letudott eredettörténet, ahol szeptember 11, majd a Clancy-nél is szereplő helikopterbaleset traumái alapozzák meg a főhős személyiségfejlődését. A Star Trekben már bizonyított Chris Pine lenne olyan karizmatikus, szerethető figura, hogy elvigye a hátán a projektet, a sok sebből vérző forgatókönyv azonban a továbbiakban nem igazán nyújt teret a kibontakozására, ahogyan a Pine-Knightley páros között alapvetően remekül működő kémia is pocsékba megy a gyakran kínos párbeszédek és a rossz színészvezetés miatt. A film a néhol túl feszesre húzott, máshol döcögős cselekményt – a műfajban végzetes hibát jelentő – tökéletes kiszámíthatósággal párosítja, ilyen adottságok mellett pedig különösen vakmerő hozzáállás néhány valamirevaló „money shot” nélkül kilépni a küzdőtérre, gyors elvérzést kockázatva ezzel a hangos-látványos blockbusterek kíméletlen versenyében. Jack Ryan moszkvai kiruccanása ugyan nem hozott olyan csúfos és végérvényes leszereplést, mint McClane hadnagyé, de a lagymatag (újra)kezdés után kétséges, hogy egyáltalán kíváncsiak lennénk-e egy nagyobb tétben játszó – és értőbb kezekbe adott – folytatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11645