KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mike Judge: Szilícium-völgy

Szilíciumláz

Pernecker Dávid

   

Mike Judge legújabb munkahelyi szatírája a tehetséges senkik szemén keresztül láttatja a sikeres hülyék által felépített tech-birodalom esendő mohóságát.

   

Elég csak egy pillantást vetni a Szilícium-völgy térképére ahhoz, hogy a rengeteg ikon- és logó közt felderengjen a Mike Judge rendezte Hülyék paradicsoma (más néven Idiokrácia) bevásárlóközpontokkal nevetségességig túltelített apokaliptikus víziója. A Szilícium-völgyben Judge fonákjára fordítja az Idiokrácia alaphelyzetét, a high tech völgyében ugyanis nincs helye az írás- és beszédképtelen mélygyökérségnek. A technológiai robbanás lökéshulláma a tehetségtelenebbeket visszafújja oda, ahonnan jöttek: a petákos hétköznapi rutinba. A Szilícium-völgy érdeme azonban épp abban rejlik, ahogy Judge pontosan olyan szánni- és nevetni valóan hülyének tudja ábrázolni korunk legnagyobb üzleti- és technikai elméit, mint ahogy azt az Idiokrácia lakosaival tette. A nyolcvanas években Judge – aki akkoriban sétáltatta meg fizikadiplomáját – a saját bőrén tapasztalta meg a völgy elitjének territoriális- és hódítási őrületét, épp ezért szatírája nem fukarkodik abszurd és kellemesen kellemetlen részletekben. A szociális kompetenciáiban két vállra fektetett Richard (Thomas Middleditch emlékezetes alakítása) is két ilyen vérszomjas – idiotizmusukban mégis elkülönülő – médiamogul kapzsiságának kereszttüzében találja magát, mikor kiderül, hogy zenei mintákat felismerő haszontalan programjának adattömörítő kódja képes forradalmasítani a technológia világát. Richard pedig választhat, hogy vagy eladja a kódot tíz millió dollárért a Google-szabatos bámulatosan képmutató üzleti- és fejlesztőzseninek (Matt Ross) vagy megtartja, és a Zuckerberg-sormintát követve birodalmat épít rá, egy finoman szólva is enigmatikus agytröszt segítségével (a forgatás során elhunyt Christopher Evan Welch). Judge szatírájának ereje a két infomágnás – és az általuk reprezentált valós személyek – eltérő megközelítésének kiforgatásában rejlik. Míg a Hivatali patkányok főnökkarakterének főnöksége kimerült a frusztráló verbális manírok, a stagnálást hangsúlyozó kávészürcsölés, és az inkompetencia hármasában, addig a Szilícium-völgy felsővezetői antagonistái túlburjánzó sikerorientáltságukat a folyamatos haladás-fejlődés destruktív vágyálmának szolgálatába állítják. Judge pedig egy percre sem téveszti szem elől a lényeget, miszerint ezeknek az embereknek megvan mindenük, de nem elég nekik semmi. Sorozatában a Szilícium-völgy vadnyugat, melyben a botladozó jóravaló bugrisoknak meg kell acélozniuk magukat az életben maradás érdekében. A Szilícium-völgynek pedig – akárcsak a Hivatali patkányoknak – a legnagyobb erénye abban a részletességben rejlik, ahogy körbejárja főhőseinek individuális útvesztőit, azokat a nagyszerű párbeszédekben gazdag szituációkat, melyekben Richard és kompániája a maguk suta, esetenként ostoba, de szeretnivaló módjukon megpróbálják meghatározni szerepüket a mérföldes dollárjelek, a folyamatosan változó üzleti tervek, valamint a sunyiságtól haldokló kreativitás szövevényeiben. Judge pedig a tőle megszokott módon vegyíti az aprólékosan felépített analitikus fricskákat a Beavis és Butt-head infantilis vulgarizmusával (milyen íze van a folyósított ráknak?), és a Texas királyait idéző kényelmetlen szociális kommentároktól díszes burleszkkel (a rendre véletlen rasszizmusba fulladó logótervezés jelenetei már most örökbecsűek). Ahogy pedig Richard újszülött garázscége elkezd kimászni az inkubátorházból, ahogy epizódról epizódra fejlődik, Richard úgy szembesül saját vezetői képességeinek teljes hiányával. A kérdés pedig egyrészt az, hogy meg tud-e tanulni akkorát köpni, mint a nagyok – másrészt viszont az, hogy meg kell-e egyáltalán tanulnia? Richard tehetséges és szorgalmas senki, aki – akárcsak Judge Kivonatának főhőse – úgy szakad ki a monotonitás zakatolásából, hogy a hirtelen támadó káoszt nem képes kezelni. Az egyik megoldás az lenne, ha „felnőne a többi seggfejhez”. Mivel ezt a világot azok vezetik. Ez a felnövés azonban – vagy legalábbis annak eshetősége – a második évadban bontakozhat ki igazán. Judge karakterei ugyan közelítenek sokat látott sztereotípiákhoz, formulaszerűségük azonban a könnyedén idézhető szövegeket önfeledten elővezető színészeknek köszönhetően mégsem válik szembetűnővé. Mintha Judge kezében minden sablon új életre kelne. Az összes lerágott, és az Agymenők által zsákutcába terelt geek-toposz Judge völgyében végre meglelte méltó helyét.                           

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11789