KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy asszony illata

Báron György

Négyen ültek a Universal Pictures huszonharmadik emeleti irodájában: két forgatókönyvíró, egy producer és a stúdió direktora. A falon a régi nagyok fényképei, szivarral, feltűrt gallérú ballonkabátban. A kis szobában valósággal vágni lehetett a légkondicionált, steril Los Angeles-i levegőt.

„Nos?” – nézett föl a direktor és egy sétabot kampós végével türelmetlenül ütögette az íróasztalát. Az egyik forgatókönyvíró idegesen belekortyolt a vitaminitalába: „Két férfiról lenne szó. Az egyik fiatal, szinte taknyos, a másik középkorú, dörzsölt, belevaló. Elutaznak együtt, s a kölyök megismeri az életet.” „Felnőtté érik” – nézett föl buzgón Diet Coke-jából a producer. „Tíz ilyen sztori van a fiókomban – morogta a direktor. – Egy tucat hasonló filmet csináltunk mostanában. A Koltai is ebben utazik Pesten. Állítólag jó” „Egy vak ember – suttogta a másik szcenarista. – De azért talpig férfi. Mindent tud.” „Marhák!” – a direktor megpróbált uralkodni magán. – Mindenkinek herótja van a betegektől. Az esőember... Egy kisebb Isten gyermekei... Tombol a Hold... Istenem, miért büntetsz engem?” „Ezt az utóbbit nem láttam” – merengett a forgatókönyvíró. A direktor üveges szemekkel bámult maga elé. A producer félénken előrehajolt: „No és ha esetleg, persze, csak ha tetszik, ugyebár, szóval, az idősebb férfi vak lenne? És pátyolgatná a fiút? Na?”

A direktor ölbekapta a producert, székestől. „Aranyapám! – üvöltötte – kérsz még egy vitaminitalt? Nna... Tudtam, hogy nem hiába fizetek nektek egy álló esztendeje havi húszezer dolcsit. Fejenként. Megcsináltátok, az anyátok istenit!”

Innen már nem volt megállás. „A vakot sztár játssza! Dustin Hoffmann! Nem, inkább Al Pacino! Róla senkinek sem jut eszébe, hogy autista” „Legyenek benne nagyszabású jelenetek! Táncparkett, melyen Pacino, a vak Pacino úgy tangózik, akár egy angyal. A nő meg gyönyörű...” „Vezessen autót! Száguldozzon!... Nem lát, de érzi. Értitek? Érzi!” „A fiú váljon más emberré, mint amilyen a film elején volt! Kész felnőtt, mire legördül a függöny.”

Ebben maradtak. Az eredmény meg a nyakunkon. A jelenetek nagyszabásúak, Pacino zseniális, vakvezet, tangózik, a fiú megérti az élet titkát.

A négy úr ül a huszonharmadik emeleti szobában, az Oscar-díjkiosztást várja, a hűtőben alkoholmentes gyümölcspezsgő, az asztalon kristálypoharak. Már a folytatás jár a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1241