KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/április
KRÓNIKA
• Peternák Miklós: Magánvíziók Japán videóantológia
• N. N.: Mediawave ’93 Győr
• N. N.: A Filmvilág-klubban
• N. N.: Kedves Olvasóink!
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Éj anyánk Filmszemle után
• Turcsányi Sándor: A vörös, a fekete meg a kék A fiatal magyar film
• Sipos Júlia: Egymásra nézve Nemzedéki beszélgetések
• Báron György: Tükröm, tükröm... Dokumentumfilm
• Dárdai Zsuzsa: Az ózdi dosszié Beszélgetés Almási Tamással
KRITIKA
• György Péter: A szemüveg komédiája Anna filmje
• Hirsch Tibor: A mosodás Minarik Csodaországban Hoppá
• Bakács Tibor Settenkedő: A hely szelleme Blue Box
• Gelencsér Gábor: Ideiglenes vadászmezők Indián tél

• Trosin Alekszandr: Oroszországból, Szerelemmel avagy Isten hozta a véres vurstliban Moszkvai moziban
• Földényi F. László: Angol melankólia Terence Davies
• Kozma György: A légy és a mézespohár Greenaway kisfilmjei
KRITIKA
• Takács Ferenc: Az élősdiség dicsérete Orlando
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Dallas-univerzum A történetmondás mágiája
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Egy asszony illata
• Turcsányi Sándor: Az utolsó mohikán
• Barotányi Zoltán: Trespass
• Turcsányi Sándor: Öböl-akció
• Sneé Péter: Mondvacsinált hős
• Tamás Amaryllis: Több, mint testőr
• Sneé Péter: Ruby
• Sárközi Dezső: Úszó erőd

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Trespass

Barotányi Zoltán

Lángok üldözői, titkok hordozói – tűzoltók! Ki az, kinek nem dobban hatalmasat a szíve, ha meghallja a szirénák pokoli lármáját, s látja mint erőlködnek ezek a divatos-sisakos, bátor fickók, hogy mentsék, ami még a veres lángokból kimenthető. Eme képzetünk valószínűleg a nagy tévedések, misztifikációk („hamistudat”„létfelejtés”, miegyéb) körébe tartozik. Ím, érkezett egy bátor és felvilágosult ember, bizonyos Walter Hill, ki filmjével végre felnyitotta a Tudatlanság Setétjében Tévelygők kancsal szemeit. Műve lerántja a leplet némely tűzoltók bűnös üzelmeiről: a két protagonista selyma – valószínűleg az „inkább kárba vesszen, mint pocsékba” lelkesítő és feloldozó jelszavára hagyatkozván – még a lángok között sem átall zabrálni. A vidéki atyafiak – ah, rút romlás! – elszemtelenednek, skines vágytól űzetve a nagyvárosba tévednek, ami – minimum! – tragikai vétség. Legott feláll a két sportszerűtlen csapat: Parazita Ügyeskedők (tűzoltóink, plusz öreg, fekete csöves, mínusz túsz) illetve az Ügyeskedő Paraziták (helyi fekete gang: Ice T., Ice Cube, de a többi fickó is nagyon „cool”) – s mintanézőnkön mind inkább elhatalmasodik az érzés: a szereplők között feles számban képviseltetik magukat a gyengeelméjűek. Az apokaliptikus végjáték során a rossz csávók, akár a vásári bábjátékban, egymást mészárolják halomra – a hülyék ráfizetnek, pedig ők nem is vettek belépőt. Hát csak figyeljünk feleim, bámuljunk – elvégre moziban vagyunk! – s legott feltárul előttünk a létezés végső titka: az értelem ortopédiája.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1245