KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Takács Ferenc: Az árulás szelleme Kazan és démonai
• N. N.: Elia Kazan filmjei
• Dániel Ferenc: Csillagos-sávos paranoia McCarthy és kora
• Strausz László: Kép és bűnhődés Hollywood cenzorai
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: Sorsok a szeren Beszélgetés drogról és filmekről
• Gelencsér Gábor: Ember-tan Az igazság napszámosa
• N. N.: Ember Judit dokumentumfilmjei
• Murai András: Emlékezünk, tehát vagyunk Befejezhetetlen múlt
HORROR
• Varga Zoltán: Óh, irgalom anyja! Családi horror
• Varró Attila: A testrabló támadása Cronenberg parazitái
KULTUSZMOZI
• Kubiszyn Viktor: A félelem csak álom Charles Laughton: A vadász éjszakája
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Szólva lett Magyar szépség
• Vaskó Péter: Humor és Magor Magyar vándor
• Pápai Zsolt: Mese hallal Nagy hal
• Ágfalvi Attila: Egy kaliforniai hihetetlen kalandjai Pesten Mix
• Vágvölgyi B. András: Japánóra Elveszett jelentés
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Hideghegy
• Köves Gábor: Lebegés
• Nevelős Zoltán: Torremolinos 73
• Pápai Zsolt: A felejtés bére
• Köves Gábor: Az utolsó szamuráj
• Kis Anna: Ikrek
• Varró Attila: Ördögi színjáték
• Herpai Gergely: Vas
• Tosoki Gyula: A pillangó
• Kovács Marcell: Nem félek

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vas

Herpai Gergely

 

Mielőtt (megérdemelten) porig aláznám ezt a B-kategóriájú akciófilmet, egy dologban tényleg elismerést érdemel. Az akciófilm-kritikusok álma beteljesedett: ez a film ugyanis olyan infantilis mesével bír, amely még a szokásos vaskos „mondanivalóktól” is megkímél minket: szerencsére nincs benne igaz barátság, túl érzelmes szerelmi szál, Free Tibet, Unesco-gyerekek sorsa, illetve nem kell a főhős családja sorsán, vagy hasonló bornírtságokon sem elérzékenyülnünk. A Vas története egészen becsületesen úgy egysíkú, buta és minimalista, ahogy van.

Adva vagyon a derék ifjú (szelíd) motoros királyfi, aki két jó barátjával hazakerekezik, útközben megregulázva néhány autós vagányt. Hőseink emellett hamar összetűzésbe kerülnek más motoros bandákkal és néhány izgága tagjukkal is, olyan kvintesszenciális problémákon megküzdve, mint hogy kinek gyorsabb a mocija, vagy hogy hova tűnt az a három kétkerekű, amelyeket hősünk még régebben valamilyen rejtélyes okból lovasított meg.

A farmer-reklámokat idéző alakítást nyújtó főszereplő, Martin Henderson nem cifrázza, csak verekszik, motorozik, időnként pedig csak néz, néz ki a fejéből kék szömivel, miközben a tinilányok hormonháztartása az égbe szökik – de a másik nem képviselői is hasonlóakat mondhatnak el a szőke ciklon Monet Mazur láttán.

Később a történet alázatosan a háttérbe is vonul (bár némi drog-ügylet és szokásos hősre kent gyilkosság azért még befigyel), hogy átadja a helyét a száguldozások amúgy technikailag tényleg döbbenetes (bár teljes egészében hiteltelen) látványvilágának. A Vas abszolút az egyszer nézhető látvány-rágógumi kategóriájába tartozik, azért pedig csak hálával tartozhatunk, hogy készítői többel meg sem próbálkoztak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1849