KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bíbor folyók

Bori Erzsébet

 

Úgy fest, Európa új frontot nyitott az ősellenséggel vívott háborúban. Még mindig saját fegyvereivel akarja legyőzni a bestiát, de már nem Hollywoodra veti vigyázó szemét. Magából indul ki. A hazai közönségből, és először is felteszi azt a kérdést, hogy mit eszik olyan megátalkodottan az amerikai mozin. A kérdés jó, és megvan már rá a helyes válasz – legalábbis a kassza felől nézve. A franciák két sikeres thrillerrel állnak a kapuk előtt, a Le pacte des loupes-ra még várnunk kell, de itt van már a Bíbor folyók, amely tavaly, néhány hét alatt a második legtöbb nézőt vonzotta a honi mozikba. A Gaumont semmit nem bízott a véletlenre: bestsellerből készült a forgatókönyv, a Gyűlölettel nevet szerzett Mathieu Kassovitz a rendező, Jean Reno a főszereplő, oldalán az ifjú és népszerű Vincent Cassellal, akinek én már a papáját is nagyon szerettem.

A műfaj tehát thriller, közelebbről misztikus krimi, még közelebbről a francia Hetedik, némi Twin Peaks beütéssel – mondja mindenki, aki minimum fizető nézőként hozzájárult Fincher darabjának kultiválásához. Nekem azért vannak fenntartásaim. A metafizikus bűntörténetben a jó és a gonosz vívja élethalálharcát. Az enyhébb esetben a rossz kétkezi elmebeteg, a súlyosbított változatban sátán, lúdvérc, vándordémon, miből következően az ügynek/titoknak nincsen evilági megoldása. A Bíbor folyókban a gonoszok alapvetően egymással vannak elfoglalva, de működésük nyomai – hullák, széthagyott testrészek, feldúlt temetők – a rendőrség hatáskörébe tartoznak, így indul meg a fővárosból Niemans különleges ügynök és helyből Kerkerian hadnagy, a két magányos farkas a gombolyag után, míg az egymást keresztező szálak össze nem hozzák őket egymással. A hely az örök hó birodalma az Alpok csúcsai között, egy hegyi falu és a közeli egyetem zárt világa. Az esőben gazdag és közvilágításban szegény nagyváros helyett szédítő tágasság, szemkápráztató fehérség és egy ódon könyvtár labirintusa, ahol forr az ármány és arat a halál. Az elemző ész győzelméért sajnos áldozatokat kell hozni, és a modern rendőr nem egy Poirot, hogy minden kis részletre fényt derítsen, elég neki, ha megvan a tettes. Én beérem annyival, hogy a franciákban megbízhatunk: az amerikai piac kedvéért sem mennek el odáig, hogy szembeköpjék a felvilágosodást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3315