KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás

Zsenits Györgyi

 

Az amerikai filmek „rongyosbáljába” nem lehet pusztán egy paródia a belépő. Itt aztán mindent be kell – és be is lehet – vetni, amit látni lehetett az elmúlt húsz-harminc évben az Újvilág túlcsorduló szélesvásznain. A végeredmény pedig még így sem lehet egyéb, mint egy kicentizett hatású, „igazi amerikai” film. Egy szedett-vedett szerkezetű vígjáték, kasszasikerrel kecsegtető paródia, amely filmművészet felől nézve már önmagában is a „gyanús” kategóriába sorolandó. De micsoda vígjáték! Bár a film alapötletét a Top Gun idillikus repülő-világának gúnyrajza adja, egyúttal egy végtelenül pimasz filmtörténetet is láthatunk: a régi „nagy durranások”, hangos amerikai filmsikerek egy-egy kockáját, jelenetét, vagy éppenséggel csak egy-egy apró tárgyi utalást – s mindezt természetesen a humor legkülönbözőbb rétegeiben meghempergetve. A szerzők kaján vigyorral idéznek egymás mellé olyan filmeket, mint a Diploma előtt, a Szelíd motorosok, a Superman vagy a Farkasokkal táncoló. Ennyi komolytalan zagyvaság láttán a néző mégis kénytelen nevetni. Szinte minden másodpercre jut egy jobb-rosszabb poén, s mindeközben az US Navy szuperbombázói rendeznek pazar tűzijátékot a vásznon. Mert az alaptörténet mégiscsak a szorongó főpilóta hajmeresztő kalandjainak paródiája.

Persze könnyen röhögcsélek. Talán nekem is pszichés zavaraim támadnának, ha valamely dicső ősöm kipreparált szeme révedne rám egy aranyszelencéből. Az ilyen morbid ereklyékkel csínján kell bánni, máskülönben üldözni kezdenek bennünket. Legalább olyan szemrehányó tekintettel, mint amilyennel a kifigurázott rendezők nézik majd ezt a vígjátékot...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4247