KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Háttér

Fekete Mozgó

Sirály Gergely

 

A Mátra helyén, az Erzsébet körúton megnyílt az átalakított Örökmozgó, a Filmintézet mozija.

Az új moziról, az Intézet munkájáról kérdezzük Kövesdy Gábort.

– Amikor ránkzúdult a kommersz-filmek áradata, mi itt a Filmintézetben úgy tippeltünk, hogy egy-két évig a közönség túlnyomó részét magával fogja ragadni. így is történt, a magyar nézők kilencven százaléka manapság kommerszfilmre vált jegyet. Ez abnormálisán magas arány, még a nyugat-európaihoz képest is. Ám számíthatunk arra, hogy a kommersz hullám előbb-utóbb levonul, és a rétegigény újra előhozza a művészfilmet.

Melyik rétegre gondolsz? Mert példának okáért az én nemzedékem, a huszonévesek korosztálya – ahogy azt Bikácsy Gergely a Magyar Nemzetben szigorúan szemünkre is vetette elfordult a mozitól.

– Mi, harmincasok sem a moziban éltük át nagy filmélményeinket, hanem a filmklubokban. A baj inkább az, hogy ma már a gimnazisták, egyetemisták sem érnek rá, hogy filmeket nézzenek. Mi valamilyen csoda folytán ráértünk. Pedig mi is tanultunk, fociztunk, szórakoztunk, de a filmeket eszünkbe sem jutott kihagyni az életünkből. Akkoriban a társaságban illett tudni, hogy ki az a Pasolini, és mit csinált. És mert Pasolinit, Godard-t nem vetítették a mozikban, jártunk a Filmmúzeumba meg a filmklubokba. Ma már erre sincs lehetőség, a filmklubok száma évente 30–40 százalékkal csökken. Ha nincs filmklub, nem teremtődik újra a filmértő réteg, de ha nincs közönség, minek a filmklub. Ördögi kör.

Mit tehet ez ellen a Filmintézet?

– Mindenekelőtt klasszikus filmeket kínál. A Filmintézettől kikölcsönözhetőek a filmművészet jeles darabjai. Jönnek és viszik a filmeket, de a helyzet azért egyre sanyarúbb. A kópiák jó része vetíthetetlen, legalább húsz éve forgalomban vannak, tönkrementek. Godard Weekendjéből például egyetlen kópia van, eredetileg kétórás volt, most csak egy óra negyven perces, sokat kivágtak belőle az évek alatt, karcos lett, a perforáció töredezett, a gép nem tudja tekerni. Pénzünk alig van a felújításra, évente csak 30–40 filmet tudunk rendbehozni.

A szponzorok nemigen tolonganak. Ezért aztán nagyon körültekintően kell gazdálkodnunk. Ha lehet, igyekszünk „filmcsomagokat” venni. Nemrég vásároltunk „nagyban”, kedvező áron, hét Buñuel-filmet. Az elmúlt két évben 15-20 filmet sikerült ilyen kedvezményesen beszereznünk.

Segítenek-e, valamilyen kölcsönösségi alapon, a külföldi filmintézetek?

– Igyekszünk jó kapcsolatot teremteni velük, az Örökmozgó enélkül nem is létezhetne. Két éve már, hogy a Mátra a miénk, amióta bérbeadtuk a Filmmúzeumot, s Broadway lett...

Fájt is érte a szívünk...

Nekünk is, de a világon sehol sincs 600 személyes filmmúzeum. A berlini 150, a bécsi 120, a londoni 280 személyes, és ezek is többnyire félházzal mennek. Az Örökmozgó általában tömve van, mert a filmművészet klasszikusait a maguk idején nekünk nem volt szerencsénk látni. Igyekszünk behozni a lemaradást. Ugyanakkor nem múzeumot, nem filmskanzent szeretnénk. Állandóan lesznek új filmek is. Az Intézet nyilvános forgalmazásra megvásárol kortárs filmeket. Ebből a kínálatból az Örökmozgó minden hónapban bemutat egyet. Decemberben vetítjük Jarmusch Mystery Train-jét, januárban Makavejev Sweet movie-ját.

A külföldi kapcsolat, az archívumközi csere révén folytatódhatnak majd a kortárs sorozatok is, olyasformán, ahogy idén a brüsszeliek segítségével bemutattuk a mai belga filmművészetet, vagy ahogy a berlini filmmúzeum kortárs művészfilm válogatását közreadtuk. Emellett persze lesznek retrospektív sorozatok is: Kuroszava-, Polanski-széria... Ilyenkor is segítségünkre lehetnek más intézetek, archívumok. A Warhol-összeállításnál például a New York-i Museum of Modern Art segített.

A külföldi intézetek is kapnak tőletek magyar filmeket?

Igen, már évek óta. Európa majd’ minden intézetével kapcsolatban állunk. A FIAF (Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége) engedélyezi, hogy évente meghatározott számban, az intézetek saját mozijaikban vetíthetnek olyan filmeket, melyeknek egyébként nincs teljes kereskedelmi joga. Ezeket a filmeket a világ filmarchívumai, különböző alapítványok és kultúrintézetek segítségével, jórészt egymástól szerzik be.

A kényelmetlen és csúnyácska Mátra mozira az átalakítás után rá sem lehet ismerni.

Valóban, igyekeztünk a filmek köré egy kicsit erőteljesebb aurát teremteni. Teljesen fekete a moziterem, a falak, a székek is. Az egész mozinak van valami kellemes, underground hangulata, a berlini, amszterdami filmmúzeumok légkörét idézve. A Katalizátor Iroda segítségével kialakítottunk egy könyves kávézót, amelyben könyvek, irodalmi folyóiratok vásárolhatók, mellé kávé, sütemény. A Newport lemezbolttal közösen jazz-lemezeket árusítunk. Koncerteket is rendezünk szombatonként, érdekes előadókat kérünk fel... szóval, aki a filmért jön be, lehet, hogy vesz egy lemezt, aki a zenéért, talán ittmarad egy film kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4270