KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Válasz helyett Veress Józsefnek

Csala Károly

Nem hinném, hogy nagy ügyet kellene kavarni a külföldi filmek magyar címadásának gondjaiból. Ha Veress József csakugyan beérte volna cikkében annyival: „... mindössze arra vállalkozom, hogy címadási elveink és gyakorlatunk néhány jellegzetes kérdéséről szóljak” – jómagam az egész magyar filmkritika nevében (lehet, hogy illetéktelenül, de az más kérdés), mint szükséges és elfogadható ismeretterjesztést nyugtáznám írását. De a filmkritikus és filmtörténész Veress József mellett megszólal a cikkben a hivatalnok mundérbecsületét védő Veress József is, imigyen: „Ha a szerzőnek nem jut eszébe semmi a látott filmről, „cikizni” kezdi a hazai keresztségben adott címet és a Címkiagyaló Bizottság tagjait.” Itt azért már elveti a sulykot.

A címtől elvárjuk, hogy jó legyen, és mint minimumot kívánjuk meg, hogy ne hamisítsa meg az eredetit. Ennyi az egész. Ezért jó, találó címet külön megdicsérni aligha kötelessége a filmkritikusnak (persze megteheti), viszont a melléfogást kötelessége szóvá tenni. Akár eszébe jut másvalami a filmről, akár nem.

Így hát a filmkritika nevében nincs mit válaszolni Veress József cikkére. Mint ismeretterjesztő íráshoz azonban akadhat hozzáfűznivaló. Röviden:

A cikkíró – hogy, hogy nem – megfeledkezik azokról az esetekről, amelyek elsősorban ki szokták váltani a kritikai megjegyzéseket. A leiterjakabokról ugyanis! Ha már objektivitás deklarálásával foglalunk össze címadási gyakorlatot, s ráadásul megjegyzést teszünk a bírálatokra, akkor bizony nem illik erről megfeledkezni. Például a Szabálytalan szabályosról – A kétbalkezes műtősegéd helyett. Vagy az olyan értelmetlen tükörfordításról, mint amilyen a hírhedt – és sajnos azóta elfogadott – Négyszáz csapás volt. Senki sem állítja, hogy ez jellemzi a címadási gyakorlatot. De hozzátartozik, legnagyobb sajnálatunkra.

Hasonló apróság, hogy Veress József osztályozási elveiben is találhatunk hiányt. Semmi okunk például eleve pozitívumnak elfogadni egy-egy idegen cím nyelvtanilag, stilisztikailag még oly pontos lefordítását. Mert esete válogatja: lehet az rossz is! A leprás nő például hiába pontos fordítása az eredeti lengyelnek, bizony baklövés, mert közönségriasztó – mármint a magyar közönségnél, amely mit sem tud arról, hogy Lengyelországban ez egy közismert sikerregény címe, olyasmi, mint nálunk a Halálos tavasz, s a lengyel nézők tódulnak a moziba, ha megpillantják ezt a filmcímet egy plakáton...

Végtére is a külföldi filmek magyar címadása a műfordítás kategóriájába tartozik. Mint ilyen, időnként rászorulhat magyarázatra. Vitatéma is lehet. Kár rákoppintani a kritikusok körmére, ha foglalkoznak vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7873