KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földi űrutazás

Ledniczky Márton

A kilövőállomáson az ég felé magasodik a Capricorn 1. elnevezésű amerikai űrrakéta. A parancsnoki kabinban Brubaker. Willis és Walker, a három asztronauta várja a kilövést. A tévéből jól ismert képek. Aztán hirtelen nyílik a kabin ajtaja, és egy határozott hang kitessékeli a három űrhajóst a kabinból. Az űrhajó néhány perc múlva elindul a Mars felé – nélkülük. Ez már a film.

Egy újabb amerikai filmmese, a megszokott szakmai tökéletességgel, biztonsággal, bár most a kevésbé hatásosak közül. Pedig minden „kellék” adva van: látványos földi irányítóközpont, izgalmas sajtókonferencia, tévékamerák és monitorok, házi úszómedence, az elnök és az alelnök (természetesen ironikusan-kritikusan ábrázolva), helikopterek és repülőgépek, még a szexre is van némi remény, ezt azonban nem váltja be a film.

Sajnos a történet végtelenül naiv meseszerűsége miatt nem tudunk együtt érezni a Mars helyett földi kalandokba keveredő három mesebeli űrhajóssal, valamint az őket előbb hősnek, majd hősi halottnak hívő hozzátartozóikkal sem, mivel – ellentétben a mit sem sejtő amerikai tévénézőkkel – mi az első pillanattól kezdve tisztában vagyunk a szituációval. Sem sírni, sem izgulni nem tudunk igazán, mert az előre elárult „deus ex machina” egyenes utat nyit a happy endig. A rendező így ugyan – akarata ellenére – elkerüli a szentimentális giccset, helyette azonban csak hiteltelen álfeszültséget, álizgalmat nyújtó, néhol kifejezetten unalmas filmet ad.

Egy házi vetítés alkalmával a westernfilm-forgatásról hangzik el ez a mondat a filmben: Hogy nézhet ki valami ennyire valódinak, ami hamis? Peter Hyams meséje még csak valódinak se néz ki, bár elmond egyet-mást az amerikai üzleti és politikai manipulációkról. Mindenesetre inkább egy „hamis” westernt láttunk volna szívesen a „valódi” – földi – űrutazás helyett.

S mi az, amire mégis elégedetten gondolhat vissza a modern kalandfilmet szerető néző? Egy szó szerint fékevesztett autó rohanásának izgalmas képsorára, és egy bravúros repülős üldözésre, melyben döntő szerep jut Telly Savallas (Kojak.) remek figurájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7876