KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/május
• Galsai Pongrác: Kézimunka a Cséry-telepen Majd holnap
• Lengyel Balázs: Mennyi reménytelenséget bír el egy gyerekfilm Veszélyes játékok
• Székely András: Morgások és macskák 1979-es rajzfilmekről
• Egyed László: Népszerű-e a tudományos?
• Rubanova Irina: Asszony a felvevőgéppel Larisza Sepityko portréjához
• Rubanova Irina: Falusi apokalipszis Moszkvai tudósítónk beszélgetése Elem Klimovval
• Bikácsy Gergely: Család – megbocsátok! Szívzörej
• Bádonfai Gábor: Közös gyermekkorunk Még egyszer A facipő fája című filmről
• Szilágyi János: Volt egyszer egy film...
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Mireille és egyéb fiatalok Sanremo
• Bikácsy Gergely: Kérdőjelek és komédiák Kassa

• Köllő Miklós: Mire figyelünk a nyolcvanas években? Filmstúdiók: számvetés és önértékelés II.
• Gazdag Gyula: M. v.
• Rózsa Zoltán: Isten, Haza, Tekintély Portugál fantomok
VITA
• Veress József: Beszéljünk a filmcímekről
• Csala Károly: Válasz helyett Veress Józsefnek
LÁTTUK MÉG
• Ledniczky Márton: Földi űrutazás
• Miklósi Klára: Talaj nélkül
• Koltai Ágnes: A nagy álom
• Harmat György: Államérdek
• Schéry András: Hazatérés
• Veress József: Szerelmi vallomás
• Józsa György Gábor: Sorsok
• Kulcsár Mária: Goodbye és ámen
• Koltai Ágnes: Mindent bele, csak rá ne fázzunk
• Veress József: Bumfordi
• Csala Károly: Az anya, a lány és a szerető
TELEVÍZÓ
• Bor Ambrus: Pozitívot minden negatívról – vagy pozitívot minden negatívból? Apám kicsi alakja
• Koltai Tamás: John és Jancsi Drága kisfiam
• Mezei András: A mélységből
• Ökrös László: Különleges nyomozás Részeg eső
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eper és vér
• Karcsai Kulcsár István: BÚÉK
• Karcsai Kulcsár István: Halál Velencében
KÖNYV
• Voigt Vilmos: Emilio Garroni: Szemiotika és esztétika
POSTA
• Dominus Péter: Mindennapok Oidipusza és az időutazás Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat David Robinson; Irina Rubanova

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Részeg eső

Különleges nyomozás

Ökrös László

 

Kormos ég, Hajnali tűz, Részeg eső, A térképen nem található, Pitypang: Darvas Józsefnek ez az öt darabja illik bele A magyar dráma harminc éve című tévésorozatba. Közülük egyedül a regényből átdolgozott Részeg eső nem készült eredetileg színpadra, a televízió mégis ezt az epikai fogantatású művet választotta az író drámai munkásságának reprezentálására. Jól tette-e? Föltétlenül. A harminc esztendő történetét átfogó mű már pusztán témáját és tartalmát, anyagát tekintve is olyan nagyra törő és jelentős, annyira jellemző nemcsak Darvas József írói munkásságára, hanem még életpályájára, sőt egész nemzedékére is, hogy a többi dráma egyszerűen nem mérkőzhet, nem versenyezhet vele. Ahogyan a Szakadék a fiatal, úgy emelkedik ki a Részeg eső az idős író alkotásai közül. Mindezen felül még azzal is, hogy bár szerkezete messze eltávolodik a hagyományos dramaturgiától, a lényeget tekintve mégis ez a darab a legkiegyensúlyozottabb, legharmonikusabb az öt közül. Annak idején, amikor 1964-ben bemutatták, még nem látszott az arányoknak, a tartalomnak és a formának ez az összhangja, inkább valami sodró, nyugtalan izgatottságot érzett ki a néző a szokatlan drámai formából. Közben azonban eltelt tizenöt év. És a Részeg esőt, amely a színpadon különleges szerkezetével és jó néhány részletében mondanivalójával sok nézőt meghökkentett, most a képernyőn mint megállapodott, higgadt tévéjátékot nézhettük végig. 1980-ban nem akadhatott fönn senki az író politikai ítéletein, vagy az időrendet fölbontó formán.

Sokkal inkább a történelmi háttérből elénk rajzolódó emberi életekre, sorsokra figyeltünk ma. Csontos Gyulára, a filmgyár ártatlanul bebörtönzött, összeroppant igazgatójára, például. Balla Sándorra, aki 1944- ben elkötötte a zsidó boltos tehenét, de amikor katonaszökevényeket kellett menteni, egy pillanatig sem tétovázott. Az öreg Kordásra, aki egy sebesült oroszt rejtegetett a lakásán, s amikor fordult a világ, kikiáltotta a völgyesi köztársaságot. Lilire, a szép szőke nőre, aki hogy megmeneküljön a deportálástól, szeretője lesz egy csendőrtisztnek. Tavaszi Ferkóra, a hevesi juhászgyerekre, aki pulikutyájával együtt állított be a népi kollégiumba, hogy szobrász legyen.

És figyelünk a többiekre, a főszereplőkre, mindenekelőtt Szóláth Bélára, a filmrendezőre és Balla Gézára; a festőre. Ám az ő arcmásuk mintha halványabb, színtelenebb volna. Nem a tévéváltozat hibájából. A darabban is sápadtabbak. A kisebb szereplők elevensége nem első sorban annak a következménye, hogy jobbára formás anekdoták hősei. Cselekedeteiknek közvetlen, személyes indoka, érdeke van. Szóláth és Balla tetteit a politikai meggyőződés, művészi hit vezeti és nincs mindig bennük a közvetlen érdekeltség. A drámai ábrázolás ezt a hiányt nehezen viseli el: vérszegények, jellegtelenek, sematikusak az így bemutatott, fölvezetett figurák. Különösen Balla alakja erőtlen. Hiába a kitűnő Őze Lajos minden erőfeszítése, festőjének nincs igazi meggyőző ereje, hitele. Szóláthot közelebb érezzük magunkhoz, róla jóval többet tudunk, különösen elromlott házasságáról. De a plasztikus jellemképhez ez is kevés, s a hiányt a színészi ábrázolás nem pótolhatja. Avar István sem képes rá, pedig szerepformálásának jó néhány pillanata igen erőteljes és emlékezetes. De a meggyőződés és a cselekvés közé csak az írói ábrázolás helyezhet valamiféle személyes és közvetlen indítóokot. S ezen a hibán a rendezés eszközei sem javíthattak. Hajdúfy Miklós láthatólag pontosságra, világosságra, a szó elemi értelmében közérthetőségre törekedett. Ha csak ennyi lett volna a feladata, azt mondhatnánk: sikeresen.

A Részeg eső voltaképpen egy különleges nyomozás története. A kiindulás Balla Géza öngyilkossága. Szóláth Béla a miértet kutatva, nem talál köznapi magyarázatot, közvetlen előidéző okot. Nyomozása áttevődik egy másik szférába. Hogyan törte össze az emberek hitét a szektás, dogmatikus politika? – ezt kutatja. A Részeg eső az események fölidézésével próbál világosságot teremteni. Csakhogy mindez nem kapcsolódik közvetlenül Balla Géza öngyilkosságához. A miértre ezzel nem kapunk meggyőző választ. Ahogyan előrehaladunk a cselekményben, kiderül, hogy az öngyilkosság csak ürügy. S ezzel együtt az ábrázolás fokozatosan eltávolodik a közvetlenül egyénitől, és egyre inkább előtérbe nyomul az egyéni cselekvést csak általában meghatározó, magyarázó politika, ideológia. Ha az események időrendben követnék egymást, a drámának erre a szétválására gyorsan fény derülne. A végső válasz mindenképpen bizonytalan. Az volt a regényben és a drámában, s az maradt most a tévéjátékban is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7888